Szolgálat 64. (1984)

Az egyház szava - Az ember és természetes környezete (Svájci püspöki kar)

A kínos helyzet másik szülöttje az erőszak. Ezzel akarják pótolni a termé­szetes és emberi környezetünknél hiányolt harmóniát és egyetértést. Eredmé­nye: vandalizmus, verekedésbe és védtelen személyek elleni bűncselekmények­be torkolló utcai tüntetések és fosztogatások. Ez a szélsőséges és helytelen tiltakozás feljelentés a technika mindenhatósága és az esztelen pazarlás ellen. — Nem titkolhatjuk el nyugtalanságunkat ennek a helyzetnek és veszedelmes következményeinek láttán. El kell tehát ismernünk, hogy a technika még nem áll teljesen az ember szolgálatában. Innét érthető, hogy mindig a legmodernebb műszerekkel látják el a kórházakat, de sínylődnek maguk az emberi kapcsolatok és személytelen­ség ver gyökeret, amely ellen küzdenek az orvosok, ápolók és személyzet. A mindinkább megkövetelt specializálódás egyre jobban elválasztja az értelmi­ségieket és a technokratákat azoktól, akik közvetlen kapcsolatban állnak a természettel. Kétségtelen, hogy a kommunikáció csodálatos fejlődése (egyrészt az autó­pályák, másrészt a rádió és televízió) megszüntette a távolságokat és a világot mindenki számára megnyitotta. Ennek ellenére az ember, főként a nagyvárosi, soha nem érezte annyira magát egyedül mint ma. A természettel és a vidékkel való jótékony kapcsolat egyre nehezebbé válik, jóllehet szükségesebb az egyén egyensúlyához és a családi élet harmóniájának biztosítására. Végül amikor az ember összképet akar szerezni a világ helyzetéről, temér­dek aggódó felhívást érez az oly sok kiegyensúlyozatlanság láttán! A termé­szet arra van, hogy mindenkit éltessen és tápláljon. Mégis azt látjuk, hogy megosztott emberiség lakja: kisebbik része jólétben, a nagytömeg pedig évről évre súlyosbodó szegénységben. Egyes helyeken túlsók energia áll rendelke­zésre veszélyezteti a természetes környezetet és az egészséget, másutt pedig egész vidékek maradnak fejletlenek ... Túl fekete ez a kép? Bizonyosan nem, mert tények igazolják, hogy az em­beriség történelme válaszúihoz érkezett: súlyos kulturális krízis jellemzi a XX. század végét. A hívőnek olyan megoldást kell keresni, amely az igazi hala­dás megvalósítását mozdítja elő. íme, a hit világánál végzett kutatás a követ­kező lényegbevágó diagnózist állapítja meg: Az ember megfeledkezett számos kapocsról, amely Istennel és a természettel összefűzi. A modern világot bele kell tehát ágyazni ebbe a kettős rendszerbe, amely az embert egyszerre Isten­nel és természetes környezetével köti össze. Csak ezen áron menti meg az ember önmagát, és csak így lesz képes jóra fordítani azt, amit oly éleseszűen és annyi erőfeszítéssel létrehozott. Assisi szent Ferenc példája Nyolc évszázada (1282) született Assisiben Bernardone Ferenc. Az évszá­zados távolság ellenére életpéldája és lelkisége segíthet felfogásunk meg­változtatásához. Ez szükséges, ha ki akarunk jutni jelenlegi nehézségeinkből, és ha ki akarjuk kerülni, hogy katasztrofális helyzetekbe vezessenek. 64

Next

/
Thumbnails
Contents