Szolgálat 64. (1984)
Az egyház szava - Az ember és természetes környezete (Svájci püspöki kar)
Ferenc személyisége a lelkében uralkodó egységet tükrözte. Mindaz amit tett és mondott, tanúskodott arról a mély harmóniáról, amelyet Isten és maga, maga és a természet közötti viszonyában megélt. Egyidejűleg Isten és a föld gyermekének érezte magát. Példájára a ferences lelkületet is alázatosság jellemzi a természet titkaival és mindavval szemben, ami minket körülvesz. Ettől az alázatosságtól indítva testvéri kapcsolatot érzett az összes teremtményhez: minden alkalom volt számára, hogy találkozzék testvéreivel és nővéreivel, a nappal és a holddal. De Assisi Ferenc nem állt meg itt. Az alázatos testvéri tisztelet oda vezette, hogy a többi emberben is testvéreire találjon, akikkel mindent meg kell osztania, akikkel szolidárisnak kell lennie. Mivel minden Istené, az ember ne sajátítson ki semmit, ne legyen saját javainak rabszolgája. Ellenkezőleg, az ember Istent dicsőíti amikor másoknak ad. így minden ember betöltheti azt a szerepet, amelyet gyakorolnia kell a világmindenség harmonikus sokféleségében. Ferenc a béke fáradhatatlan apostola lett, mert belsejében szabaddá tette a meggyőződés, hogy minden Istenre irányul és minden az övé. Saját húsában tapasztalta meg, hogy az ember egyáltalán nem tökéletes, és maga körül látta a háború és a nyereséghajhászás kicsapongásait. De megtörte az erőszak és a bűn pokoli bűvkörét: Fegyvertelenül teremt kibékülést, szegényen késztet osztozásra. Életét átjáró harmóniáját a Naptestvér halhatatlan énekében fejezi ki. Ebben ünnepli az Isten és a világ, az összes teremtmények közötti harmóniát — beleértve az életet és a halált is. Assisi Ferencnek a természet a szemlélődés tárgya. Szerinte a dolgok nem pusztán használati tárgyai az embernek. Szeretett személyt képviselnek: Isten és Jézus egy-egy megnyilvánulását. Minden szimbólummá és a minket szerető Istennel való találkozás alkalmává válik. Példakép korunknak örültünk amikor II. János Pál Assisi Ferencet a környezet és minden evvel kapcsolatos dolog védőszentjévé nyilvánította. Ez a gesztus visszhangra talált számos természetbarát tudósnál, akiket már régóta megihletett a Poverello példája. Korunk keresztényeit segíti, hogy megtalálják a Szent Ferenctől elképzelt és gyakorolt kibékülés és harmónia útját. Igaz, a mi világunk nem a XIII. századé. De nem találhatnánk vissza mai világunkban az Istenhez és a természethez vezető útra? Ezek után a megfontolások után nem akarjuk befejezni ezt a levelet néhány gyakorlati ajánlat nélkül. Legalább rá akarunk mutatni, milyen konkrét irányítást adhat korunknak Assisi Ferenc példája: Újra fel kell fedeznünk rokonságunkat a természettel. Ez sikerül, ha egyszerűbb, kevésbé anyagias életstílust választunk. Újból meg kell tanítani gyermekeinket arra, hogy észrevegyék és élvezzék a természet egyszerű gazdagságát. * 5 65
