Szolgálat 64. (1984)
Tanulmányok - Békési István: Isteni kincs a törékeny cserépedényben
Végül az ószövetségi olvasmányok sokat segíthetnek, hogy mélyebben megérthessük önmagunkat és a helyes utat tudjuk követni. Az Ószövetség kevésbé idealizálja a személyt. Az embereket úgy festi le, ahogy vannak: nagyságukkal és szegénységükkel, hivatástudatukkal és bűneikkel együtt. Másrészt nem is annyira az egyént tekinti fontosnak, hanem Isten népének tagját látja a másikban. Az Isten előtti élet az embertárssal és embertársért való életet is jelenti. Egyszersmind merész kérdéseket vet föl Istenhez és embertársainkhoz való kapcsolatainkról. Gondoljunk csak Izsák feláldozására, Saul elvetésére, Nátán próféta Dávidnak mondott intelmére, vagy a C év 18. vasárnapjára kijelölt szövegekre (Prédikátor és Lukács). Mindez nem mellőzhető tükör és figyelmeztetés a helyes út és mérték kereséséhez. Az Ószövetség legtöbbünk számára még rejtett kincseskamra. Pedig Jézus „tankönyve“ az Ószövetség volt. Legalább annyit jelentett neki mint nekünk az Újszövetség. Minden cselekedete és imája annak a szövetségnek jegyében folyt le, amit Isten népével kötött s amelyet Ígéretéhez hűen, soha meg nem szegett. Ezért az Atyába vetette minden reményét, a Vele való szövetségre építette életét, ennek betöltésére áldozta föl magát. S éppen evvel a feleletével lett az Újszövetség megalapítója, amelyben az ember Övele, Jézussal, az ő kegyelméből szintén hű maradhat az Atyához. Ám a maga teljességében az Új csak úgy közelíthető meg, ha az Ót is tanulmányozzuk és magunkévá tesszük, hisz Jézus ennek a betöltője, kulcsa. Békési István ISTENI KINCS A TÖRÉKENY CSERÉPEDÉNYBEN Amerika és Kanada katolikus közönsége, de mondhatnánk: Amerika és Kanada összlakossága sőt a világegyház is ismeri Fulton J. Sheen nevét. Először az ún. Catholic Hour, a katolikus óra vasárnap esti rádió adás sorozatban hallották évtizedeken keresztül, majd a képernyőn látták Amerika eddig egyik legnagyobb szónokát, a televízió hősét. önéletrajza címének az ismert „szentpáli kedves kitételt“ választotta. Lelki- gyakorlatokon, papoknak, nővéreknek és híveinek sokszor említette, hogy a „kincset, a kegyelmet cserépedényben hordjuk“. Az embert, az emberiség életét, mint az isteni és emberi erők küzdelmét, harcát és kibontakozását szemlélte. Tudatában volt, hogy ebben neki is felelős rész jutott. A családi kör mély Mária-tiszteletét kisgyermek korától szívébe csepegtették és egész életét jellemezte. Ehhez járult tanulmányi évei folyamán bensőséges kapcsolata az Oltáriszentséggel. Ö maga ebben a* kettőben látta élete 4 49