Szolgálat 64. (1984)

Tanulmányok - Békési István: Isteni kincs a törékeny cserépedényben

erőközpontját: van Édesanyja és van igazi Barátja, akivel naponta legalább egy órát társaloghat alázatos szentségimádásban. Innét meríti meglátásait, gondolatait. Ezt ajánlotta mindenkinek, katolikusnak, protestánsnak, hívőnek és hitetlennek: szenteljen magának, a lelkének pár percet - ha tud, órát is -, az Oltáriszentség előtt, vagy vegye elő a Szentírást, olvasson bele és próbálja felemelni szívét ahhoz, aki leszállt közénk, emberré lett értünk, hogy minket magához emeljen.

E fiúból pap lesz

1895 május 8-án született vallásos ír kereskedő családból, egy kis községben Peoria mellett lllinoisban, amihez Chicago is tartozik. Otthon keményen, fegyelmezetten nevelik a szülők. Az elemi iskolát falujában, a gimnáziumot pedig Peoriában végzi. Korán kezd ministrálni. Beszédeiben ismételten emlegette, önéletrajzában le is írta a következő kis jelenetet, amely 7—8 éves korában, püspöki misén történt vele. Ministráltam, mondotta, s képzeljétek, felajánláskor elejtettem a kis boros kancsót. Tudjátok, hogy nincs olyan atomrobbanás, aminek akkora ereje és hangja volna, mint amikor a székesegyházban, a püspök jelenlétében a márványpadlóra leejtünk egy kancsót. A püspököt szigorú, komoly embernek tartottuk. A sekrestyében magához hívatott és azt kérdezte: „Fiatalúr, hová mégy iskolába, ha nagy leszel?“ „Megyek a Sparding Intézetbe.“ Az intézet a püspökről volt elnezve. Nem is tudtam, hogy milyen okos, politikus választ adtam. „Nem azt kérdeztem, hanem azt, hogy hová mégy, ha igazán felnőttél? Hallottál már Lővenről?“ „Nem.“ „Tudja édesanyád, hol van Lővén?“ „Majd megkérdezem.“ „Hát ha hazamégy, mond meg édesanyádnak, hogy én azt mondottam: Ha majd nagy leszel, Lővenbe mégy tanulni. Egy napon majd pontosan olyan leszel, mint amilyen most én vagyok.“

Sparding püspök jövendölését a kis Fulton egészen elfelejtette. Csak akkor jutott eszébe, amikor már mint fölszentelt pap felsőbb tanulmányokra, doktorálni átjött Európába. A vonatról leszállva meglátta a felírást: Lővén, s ekkor eszmélt rá: Nini, erről mondotta Sparding püspök, hogy idejövök majd tanulni.

Osztályelső volt mind az elemiben, mind a gimnáziumban, érettséginél pedig a búcsúszónok. 1919 szeptember 20-án szentelték pappá, 1920-ban nyerte el első egyetemi diplomáját a Washingtoni Katolikus Egyetemen, 1923-ban bölcseletből doktorál Lővenben, 1924-ben teológiából Rómában és 1925-ben a filozófiai tanszék bekebelezett doktora Lővenben.

Ezek a száraz adatok jelzik a jövendő nagy püspök, szónok és író életútját, amíg a kétszeres doktorátussal és — ma mondanánk — egyetemi magántanári képesítéssel vissza nem érkezik Amerikába. Kedvesen mondja el, hogy visszatérte előtt két meghívó volt a kezében. A híres Columbia Egyetem elnöke kérte föl, szervezze meg náluk a skolasztikus filozófia tanszékét. Az angol bíboros érsek pedig Angliába, Oxfordba hívta: indítsa el a híres konvertita szónokkal és bibliafordítóval Ronald Knox-szal a reformáció utáni első katolikus kolié50