Szolgálat 64. (1984)

Tanulmányok - Hegyi György: Az ószövetségi olvasmányok szerepe a szentmisében

ellenére a szövetség marad Izrael életének legfőbb indítéka és mércéje. Valami feloldhatatlan sóvárgás és töretlen remény húzódik végig a nemzedékek során, hogy a nép végül is kiteljesedik Istenben.

Ismét számos olvasmányban szemlélhetjük, hogyan vezeti népét az isteni Pásztor, hogyan tisztogatja és szenteli meg, hogy jel lehessen a többi nemzetnek. Példának vehetjük az A év 3. és 11. és a B év 11. és 16. évközi vasárnapját, a Jézus Szíve ünnep A és C sorozata mellett. De érdemes megállni a B év vízkereszti olvasmányánál és evangéliumánál is (Iz 60,1-6 és Mt 2,1-12).

Jeruzsálem elpusztult (Kr. e. 586), a nép, ország, állam, templom minden odalett; keserű tapasztalat. Emberileg nem várhattak semmit. A próféta, Trito- Izajás mégis a dicsőséges helyreállításról beszél. Reményt kelt övéiben, mert az Úr nem hagyta el népét. Már a messiási Jeruzsálem áll lelki szemei előtt. Ebben a pogányok (4—6v.) is elismerik Istent és gazdaggá teszik a választott népet. Mindez Isten ajándéka, evvel ad új célt, értelmet az újjászülető közösségnek.

Ami az Ószövetségben még foglaló, beteljesedik az Újban, Jézus Krisztus megjelenésével. Az ő csillagát (vö. Szám 24,17) látják meg messzi napkeleten is. A népek jönnek már bölcsőjéhez; ahhoz, aki Betlehemben, Dávid házából született, de aki mindenkihez szólni akar, mindenkit vár magához. Máté szerint Jézus első hódolói a pogány világból érkeznek, ők lesznek a Messiás első hirdetői, népének tagjai.

A nép Istenhez tartozásának tudata vet fényt Izrael viszonyára a világhoz, a többi népekhez. Ezen az úton az Ószövetség olvasmányai segítik a világ helyes megértését is.

Izraelnek a környező népekhez való kapcsolatát egyrészt harc jellemzi, amellyel azonban alapjában véve az idegen, helytelen vallási befolyások ellen küzd. Másrészt azonban nem zárkózik el a szomszédos népek kultúrája elől. Ebből a kettőségből sajátos mérték adódott. Kritikusan fogadta be és ítélte meg az idegen eszméket. A felbukkanó új dolgokban meg akarta különböztetni: Mi az Isten akarata és mi nem egyeztethető evvel össze. Ebben, a gyakran kemény küzdelmet jelentő életszemléletben jelentős szerepet kaptak a próféták: ők a nép élő lelkiismerete. Ók tanítják a népet, hogy a világot és a világban levő minden dolgot csak mint Isten teremtményét nézze. Főként pedig az életet tekintse Isten adományának.

Útmutatásuk számunkra is tanulság. Vajon nem akarja Isten, hogy mi is „más szemmel“, a hit szemével nézzük a világot, a kultúrát, mindent ami csak körülvesz? A C év 2. évközi vasárnapja segít ennek átelmélkedésében.

Izrael újra visszanyeri dicsőségét a népek között (Iz 62,1-5). Olyan boldog lesz, mint amikor még Jahve szűzi mennyasszonya volt. — Jézus kifejezetten is mutatja, hogy minden értéket elfogad, elmegy a lakodalomba is; de mindezt új értékrendbe emeli (Jn 2,1-12).

48