Szolgálat 64. (1984)
Tanulmányok - Hegyi György: Az ószövetségi olvasmányok szerepe a szentmisében
A történelem tanúsága 1. A zsinagógái istentisztelet ráütötte a bélyegét az első keresztény közösségek liturgiájára. A hívők nagyrésze zsidó eredetű volt; Jézus maga is hirdette, hogy betölteni, nem pedig megszüntetni jött az írásokat. Az evangéliumok és az apostoli levelek is állandóan utalnak a mózesi és prófétai tanításra. Nem felesleges tehát felidézni, hogy milyen volt a zsinagóga istentisztelete. Az összegyűlt közösség első helyen a Második Törvénykönyv (MTörv 6,4-7) szavait hallotta és zsoltárokat énekelt. Majd kigöngyölték a Tóra tekercsét és végigvitték a termen. A jelenlevők tiszteletüket fejezték ki. A tekercs maga kb. 80—100 cm magas volt. A Tórát hordozó férfi nyomában haladt egy fiatal fiú. Ö vitte a másik, kisebb tekercset. Ennek a magassága kb. 30 cm volt és a próféták írásait tartalmazta. A zsoltáréneklés után először a Tórából olvastak föl, mégpedig hét személy. Az olvasás nem szemelvényes, hanem folytatólagos volt. Jézus korában a teljes Tóra felolvasása három évig tartott, ma kb. egy esztendőt vesz igénybe. A Tóra olvasása után ismét zsoltár következett, majd a próféták írásaira került sor. A kiválasztott szöveg általában összefüggőt a Tóra témájával, példa-mintának is számított. Beszédes jelkép volt a tekercsek nagysága: a nagy Tóra — a Mózesnek adott isteni kinyilatkoztatással, a kis Haftara — a prófétai tanításokkal. Sajátosságukat emelte még a felolvasók száma: többen végezték a Tóra-olvasást. A zsidóknál mai napig érvényes szabály, hogy közösségi istentiszteletet csak akkor szabad tartani, ha legalább tíz felnőtt férfi van jelen. így érthetjük meg, milyen jelentősége van Jézus szavainak: „Ahol ketten-hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.“ Az írásoknak kijáró tisztelet visszatükröződik a szentmisében is: az evangéliumot ünnepélyesen visszük felolvasásra, megtömjénezzük, sőt meg is csókolhatjuk. 2. „A régi örökség megtalálható — mondja Jungmann (Missarum Solemnia I) —, a próféták és a törvény kettősségében, amely a különböző keresztény olvasmánybeosztás alapját képezi, valamint az olvasmányok közötti ének megőrzésében." Az első időkben a keresztények is eljártak a jeruzsálemi templomba, csak a kenyértörést végezték házanként. A misszionálás és a zsinagógával való fokozatos szakítás lassanként külön istentiszteletet hozott létre, bár végső soron és nagy vonalaiban sokat megőriztek a régi rendből. A IV. század végén összeállított Apostoli Konstitúciók könyvében (Vili. fej.) olvassuk: Amint kétféle olvasmány volt szokásban a zsinagógában, egy a Törvényből, egy pedig a prófétákból, úgy az Újtestamentumban mi is két olvasmányt veszünk, éspedig az apostoloktól és az evangéliumból. — A régi Észak- Afrika-i liturgia is csak ezt a külső hasonlóságot őrizte meg; két olvasmányt ír elő: az apostoli leveleket és az evangéliumot. Egyéb rítusokban azonban egész sor más beosztásról van tudomásunk. Massilai Salvián (f 480 után) leírásából tudjuk, hogy a gót istentiszteleti rend43
