Szolgálat 64. (1984)
Tanulmányok - Hegyi György: Az ószövetségi olvasmányok szerepe a szentmisében
nél hármas beosztást követtek. Egy olvasmány a prófékból, egy az apostolokból és a harmadik az evangéliumból hangzott el. Uifila (f 383) gót püspök a nép nyelvére fordította a Szentírást. Azt akarta, hogy mindenki megérthesse, és ezáltal mélyebben gyökerezzék meg a kereszténység. — Klaus Gamber (Liturgie übermorgen, Freiburg, 1966) megállapítása, hogy a IV. századi liturgiára szinte mindenfelé a gót liturgia nyomta rá a bélyegét a maga három olvasmányával. A hívők tevékenyen bekapcsolódtak az Isten igéjének a meghallgatásába, mert hirdetése anyanyelvükőn történt. Aranyszájú szent János szintén említi a három olvasmányt a liturgiában: az első olvasmány a próféták könyveiből, a második az apostoloktól, a harmadik az evangéliumból. Az első olvasmány után zsoltárt énekeltek, a második után pedig Allelúját zsoltárversekkel. Ebben a korban a nyugati országokban szintén jelentős a gallikán liturgia. Szt. Hiláriustól (f 367) származik első misekönyvük. Az olvasmányok rendje itt is három szentírási szövegből áll: az első az Ószövetségből, a második az apostoli levelekből és végül az evangéliumból. Az első olvasmány után három fiatal énekelte a „Három ifjú énekét“, az apostoli levelek olvasását pedig válaszos zsoltárének követte. Az evangélium hirdetése ünnepélyesen ment végbe: a diakónus énekelte. Az ambót hét gyertyatartós fiú állta körül. Ez a pár történelmi utalás is megérteti, hogy miért jelöl ki az új, 1969-i liturgikus reform három olvasmányt vasár- és ünnepnapokra. A húsvéti időt kivéve pedig az első olvasmány mindig az Ószövetségből van. A húsvéti örömhír kifejezett ünneplése a szövegválasztásnál is újszövetségi szemelvényeket ajánlott erre az ünnepkörre, jóllehet az Apostolok Cselekedeteinek legjelentősebb „prédikációi“ éppen arra épülnek föl, hogy az ószövetségi írások Jézusban teljesedtek be. Több vasárnapon az apostoli írásokból vett szöveg (második olvasmány) „megközeiítően" folytatólagos olvasmányt alkot. Az ószövetségi szemelvényeknél csak a nagyböjti vasárnapoknál találunk bizonyos folytatólagosságot, egyébként az evangéliummal való összefüggés volt a választás fő mércéje. Éppen ezért az ószövetségi olvasmányok — legalább is a reform szellemében — többet nyújtanak a vasárnapi evangéliumok megértéséhez és elmélyítéséhez, mint az aznapra jelölt apostoli írások. Tartalmi összefüggések Amikor általában, a szentmisén kívül olvassuk az Ószövetséget és összefüggését keressük az Újszövetséggel, mindenekelőtt rádöbbenünk az üdvtörténet mélységeire. Észrevesszük Isten tervét az emberiséggel, Izraellel, tervének beteljesülését Jézus Krisztusban, Egyházában. Az Ószövetség Krisztus életének és tetteinek „előtörténetét“ hagyományozta ránk. Az Isten ószövetségi népe sorsában pedig az egyház jellege és története vetíti ejőre magát. Az Egyház elsősorban azért adja kezünkbe az Ószövetséget, mert benne már az Új van elrejtve. Szent Ágoston felismerése: Az ószövetség is Jézusról beszél! Erre 44
