Szolgálat 64. (1984)

Tanulmányok - Liptay György: Egyedül te vagy az Úr

sokban gazdag szimbolikája. A próféták után most a beteljesedés végső korszakában Fia által szól hozzánk az Úr: őt tette meg a mindenség örökösévé, általa teremtette a világot (Zsid 1,1). Zsoltáridézetek halmaza emeli Jézust az angyali karok fölé. Hitvallásunk „követe és főpapja, Jézus“ Mózest messze meghaladó dicsőségben áll az Isten házának élén (Zsid 3,1-3). Az Újszövetség kiváló Főpapja (a levél kései keletkezése idején már szabad volt a pap és főpap szót a főpapoktól halálra adott Úrral kapcsolatban emlegetni!) áthatolt az egeken, mert Isten tette főpappá Melkizedek rendje szerint (Zsid 4,14; 5,10). Ott ül a mennyben „a Föiség trónjának jobbján“ (Zsid 8,1). ö a reánk váró javak főpapja, aki a saját vérével megnyitott és megszentelt új szentélyben örök megváltást szerzett nekünk (Zsid 9,11.12), „testének feláldozásával egyszer s mindenkorra megszentelődtünk“ (Zsid 10,10).

Mesternek és Úrnak hívtok

Jézus kérésére a tanítványok beszámolnak a „közvéleményről“, hogy kinek tartják az emberek az Emberfiát. A véleményekhez Jézus nem fűz megjegyzést. Pétert azonban boldognak hirdeti és kitünteti, amikor Krisztusnak és az élő Isten Fiának vallja. A tanítványoknak megtiltja, hogy Messiásként hirdessék, mert ismeri földies reményeiket. Még mennybemenetele előtt is azt kérdezik tőle: „Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?“ Földi uralkodó nem akart soha lenni. Elmenekült egyedül a hegyre imádságos magányba, amikor királlyá akarták tenni (Jn 6,15). A legfőbb hatalom képviselőjének kérdésére nyíltan vallja, hogy országa nem e világból való, hiszen akkor harcra kelnének érte szolgái (Jn 18,36), nyilván az a tizenkét légiónál is több angyalsereg, amely kijárna neki, de akkor hogy teljesedne be az írás, hogy így kell történnie? (Mt 26,53.54). Mindvégig tudatában marad azonban nagy küldetésének, amellyel „az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza“ (Jn 13,3). Amikor alázattal az utolsó szolga feladatát vállalja a lábmosásnál (Jn 13), mert szolgálni jött, nem magát kiszolgáltatni (Mt 20,28). Nem rejti el isteni öntudatát: „Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok... Én az Úr és Mester mostam meg lábatokat, mert példát adtam nektek“ (Jn 13, 13-14).

Az alázatos Krisztus példájáról — főleg a konstantini érától kezdve — gyakran megfeledkezett a hatalom és dicsőség útját járó egyház, a sok, első helyért versenyző tanítvány, apostol és apostolutód. Töretlen maradt viszont az a tér- denálló csodálat, amellyel a korai egyház még a kereszt szégyenfáján is főpapi és királyi ruhákba burkolta Jézust, aki mindvégig Úrnak és Mesternek mutatkozott. A hívők serege mindenkor irgalomért kiáltott a Kyrios felé. Péterrel omlott lábai elé és kérte: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!“ (Lk 5,8). „Egyedül te vagy a Szent, te vagy az Úr, te vagy a Legfönségesebb, Jézus Krisztus“ — hirdeti róla a szentmise Gloria éneke. Korunk öntörvényűség- ben kíván élni, önmagán kívül más úrról nem szívesen tud, mindent teljesít40