Szolgálat 64. (1984)
Tanulmányok - Jacques Briend: Tiszteld apádat és anyádat
a mondások nem részletezik a hogyant. Ez annyira igaz, hogy a szövegek — jóllehet későbbi keletűek — csak általános buzdítást tartalmaznak, pontos jelentésüket nem ismerjük: Hallgas, fiam, atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanítását (Péld 1,8). Kétségtelen, hogy az ilyen felszólítások konkrét esetekre vonatkozhatnak, de nem korlátozhatók ezekre. A példabeszédek sürgetik tehát a felnőtt gyermeket a szülei irányában elvárt magatartásra, a szülőt pedig a nevelésre, amelyet gyakorolnia kell, hogy gyermeke felnőtté váljék és helyesen viselkedjék az életben. Kölcsönös felelősséggel találkozunk tehát: egyrészt a fiatal felnőtt felelős szüleiért, főként amikor ezek megöregszenek; másrészt a szülők felelősek gyermekeik neveléséért, anélkül hogy az eredmény mindig megfelelne várakozásuknak. Szülők és gyermekek a törvény előtt A zsidó bölcsesség mondásai nem elszigetelt jelenségek a szülők és gyermekek kapcsolatáról; nagyon határozott felfogást találunk erről a kapcsolatról a törvényhozó szövegekben. Ez szembetűnik, ha a szülőkre vonatkozó parancsot a Második Törvény megfogalmazásában olvassuk (MTörv 5,16). A kifejezés: „amint az Úr, a te Istened parancsolta neked“ egy megelőző törvényhozásra utal. Az olvasó megtalálhatja azt a Kivonulás könyvének régi előírásaiban: Aki megüti apját vagy anyját, azt halállal kell büntetni (Kiv 21,15), vagy pedig: Aki apjával vagy anyjával méltatlanul bánik, azt halálra kell ítélni (Kiv 21,17). Minthogy a Tízparancs a Kivonulás könyvének 20. fejezetében van, ebben ilyen utalásra nincs hely, értelmetlen lenne. Fontosabb megállapítás, hogy a Kivonulás könyvének régi előírásai a szülők elleni olyan tettekre vonatkoznak, amelyeket csak felnőtt hajthat végre, és a büntetés oly szigorú, hogy nem alkalmazható kisgyermekekre. A büntetendő cselekedetekre nézve oda lyukadunk ki, amit egyes mondások — s kétség nem fér hozzá: a régebbiek — már szintén elítéltek. Bár a Második Törvénykönyv negyedik parancsa (MTörv 5,16) kétséget kizáróan utal a Kivonulás könyvének előírásaira, mégis általános pozitív megfogalmazást nyújt, anélkül hogy bármilyen konkrét cselekedetet tiltana vagy sürgetne. Fölmerül tehát a kérdés: mi játszott közbe, hogy egy pontosan meghatározott negatív szövegezésből általános pozitív megfogalmazás lett. Érezzük, hogy fejlődés történt, amit — amennyiben lehetséges — tanulságos lenne követni. Mindenekelőtt megfigyelhetjük, hogy a családi jog keretében a szülők házas gyermekeik fölött is megtartanak bizonyos törvényes hatalmat. Két esetet jegyez föl a Második Törvénykönyv, s ezek igazolják, hogy nemcsak kisgyermekeik, hanem a felnőtt kort elértek fölött is gyakorolják a szülői hatalmat. A 22. fejezet 13—21 versei szerint a szülők közbelépnek, amikor lányukat röviddel a házasság után az a vád éri, hogy nem érintetlenül ment férjhez, ök lányuk ügyvédjei a vének ítélőszéke előtt. De ha nem tudják igazolni szüzességét, lányukat házuk kapuja előtt fogják megkövezni. — A második esetben az önfejű fiú nem 19
