Szolgálat 64. (1984)

Tanulmányok - Jacques Briend: Tiszteld apádat és anyádat

hallgat szüleire, nem engedelmeskedik nekik (MTörv 21,18-21). Ha nem képesek jobb útra téríteni, a vének ítélőszéke elé viszik, ahol kimondják rá a halálos ítéletet. Ez a büntetés azt tételezi föl, hogy a lázadó fiú elherdálja a szülői vagyont. Ezen a két példán láthatjuk, hová fejlődhet a szülők és gyermekek közötti viszony. Jóllehet szélsőséges esetek, mutatják, hogy a száműzetés előtti zsidó társadalomban szilárdan védték a szülő tekintélyét. Azt is ki lehetne mutatni, hogy a szülői tekintélyt a papokéval és bírókéval egy szintre helyezik, mert azokat is halállal büntetik, akik nem hallgatnak ezekre a tekintélyekre (vö. MTörv 17,22).

Téves lenne ha a szülői tekintélyt erre a jogi szerepre akarnánk leszűkíteni. A Második Törvénykönyv szerint a szülői tekintély Isten törvényét szolgálja; ennek továbbadását a szülők biztosítják. Mózeshez hasonló szerepet töltenek be. Ö adta át a törvényt és a szokásokat az egyiptomból kivonult népnek, hogy az ígéret földjén gyakorlatba ültessék és hogy itt hosszú életük legyen (MTörv 6,2). Minden következő nemzedéknek pedig a szülők adják tovább a törvényeket és szokásokat, nekik kell ezekre gyermekeiket megtanítani. Isten maga jelenti ki ezt Mózesnek amikor megbízza, hogy gyűjtse össze a népet: Hallja szavamat, s tanuljon meg félni tőlem mindaddig, amíg a földön él és gyermekeit is tanítsa meg rá (MTörv 4,10). Ebben az összefüggésben — amely felidézi Isten megjelenését a Hóreben — emlékezteti Mózes a népet Isten tíz parancsolatára (MTörv 4,13). Ilyen körülmények között nem kell csodálkozni azon, hogy a Második Törvénykönyv ennyire hangsúlyozza a szülők szerepét. íme, milyen küldetést szab Mózes a szülőkre: Tanítsátok meg szavaimra gyermekeiteket; beszélj róluk, ha otthon tartózkodsz és ha úton vagy, ha lefekszel és ha fölkelsz. írd fel őket házad ajtófélfájára és a kapudra, hogy olyan sokáig élj te is azon a földön, amelyre az Úr atyáidnak megesküdött, hogy nekik adja, ameddig csak ráborul a földre az ég (MTörv 11,19-21). Ebben a szövegben és másutt is (vö. MTörv 31,12-13) láthatjuk, hogy a Mózes által átadott isteni szó gyakorlatba ültetését áldás ígérete követi. Ez az áldás pontosan ugyanaz mint amit a szülőkre vonatkozó parancsolatban kap a zsidó: „hogy hosszú életű légy és jól menjen a sorod azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked!“ (MTörv 5,16) így a parancsolat csak megismétli azt, ami általánosabb formában már meg lett ígérve a Második Törvénykönyv egyik részében.

Egy másik, zsoltári feljegyzés találóan fejezi ki a szülők feladatát a továbbadásra: .......amit hallottunk, amit megismertünk, s amit őseink beszéltek el

nekünk. Nem titkoljuk el fiaink elől, hanem hirdetjük a jövő nemzedéknek. Az Úr dicső tetteit, erejét, és a csodákat, amelyeket művelt (Zs 78,3-4).“ A zsoltá- ros csak a maga módján fogalmazza meg, hogy mennyire fontos és szükséges Izraelben a hit hagyományainak továbbadása. Nem egyedül a szülők feladata, de szerepük elsőrendű. Semmi sem szemlélteti jobban a mindennapi életben ezt a továbbadást, mint azok a szövegek, amelyekben a gyermek kérdezi szüleit vallásgyakorlatuk felől. Többek között (vö. Kiv 12,26-27; 13,14-15; Józs 4,

20