Szolgálat 64. (1984)
Tanulmányok - Jacques Briend: Tiszteld apádat és anyádat
ban tárja elénk, a családi kapcsolatok milyen kérdései foglalkoztatják a Bölcsességet. íme a szülők elleni büntetendő magatartás: Annak, aki elátkozza az apját és anyját, alkonyatkor kialszik lámpája (Péld 20,20). A szülőkre mondott átkot azért tartja bűnösnek, mert felfedi az átkotmondó lelkének legmélyét; az átkozódó veszélyes logikába sodródik, amely a rosszból szerencsétlenségre vezeti. Annak a veszélynek teszi ki, hogy magára szabadítja a másikra lehívott átkot (vö. Zsolt 109,17). Ez a magatartás már nemcsak a szülőket sújtja (Péld 30,11). A büntetés ugyanis az lesz, hogy leszármozott nélkül marad — ezt jelenti a lámpás szimbóluma. Ugyanilyen szemszögből bélyegzi meg a szülők megvetését és kigúnyolását: A szemet, amelyik csúfot űz atyjából s lenézi anyjának élemedett korát, a patak mellékén hollók vájják majd ki, és a sasfiókák fogják felfalni (Péld 30,17). A másik mondás pedig óv attól, aki szülei vagyonát elsajátítja: Aki apját, anyját meglopja és azt mondja: „Nem bűn!“, az a megrontónak társáúl szegődött (Péld 28,24). így nem a kisgyermekek járnak el, hanem a felnőttek, akik kikezdik szüleiket. Ezért a tanács: Hallgass az apádra, aki nemzett téged és ne vesd meg anyádat azért, mert öreg lett (Péld 23,22). Van pozitív hangnemű mondás is. Kifejti a bölcsességtől elénk állított ideált az igaz és okos gyermekről, aki szülei öröme. Ahhoz hogy a gyermekek ide eljussanak, el kell fogadniuk a szülői, néha kemény nevelést; a mondás azonban maguknak a szülőknek szól: Fegyelmezd a fiad, s elégedett leszel; gyönyörűsége lesz majd lelkednek (Péld 29,17). Aki nem használ pálcát, gyűlöli a fiát, aki meg szereti, az megfenyíti (Péld 13,24) - mert: A bölcs fiú örül, ha megintik, az eibizakodott meg sem hallgatja a feddést (Péld 13,1). Akkor is és ma is a szülői nevelés a fiatalok szabadságába ütközik. Azért van az, hogy a mondás néha feltételes módot használ; kifejezi a szülő reményét, hogy olyan gyermeket nevelt föl, aki képes önmagát irányítani: Fiam, ha bölcs a szíved, akkor szívemből örülök, és ujjong a bensőm, ha azt mondja ajkad, ami helyes (Péld 23,15). — Ezért sürgetően is szólhat: Légy bölcs, fiam, és szerezz örömet szívemnek, akkor gyalázómnak meg tudok felelni (Péld 27,11). Megsejthetjük ezekből, mi nyugtalanítja a szülőket minden korban. Nem kellene a gyermeknek avval megtisztelni őket, hogy magatartásával tanúskodik a kapott nevelésről? Ha nem így jár el, viselkedése állandó szemrehányás, szüleit teszi felelőssé, hogy nem jól nevelték. Több mondás kifejezi az ellenkezőjét, a szülők örömét, akik látják, hogy mivé váltak azok, akiket a világra hoztak. „Az igaznak atyja hangosan újjong majd, a bölcsnek örül a nemzője, legyen az apádnak öröme benned, és ujjongjon, aki a világra szült (Péld 23,24-25). A bölcs fiú örömet szerez az apjának, de az ostoba bánat az anyjának (Péld 10,1).“ A fiúnak meg kell hallgatni szüleit, ha örömükre akar lehni és meg kell tőlük tanulni, mi teheti okossá és igazzá. A szülők nevelői szerepet töltenek be, de 18
