Szolgálat 63. (1984)

Az egyház szava - II. János Pál beszéde a koreai vértanúk szentté avatásán

AZ EGYHÁZ SZAVA il. JÁNOS PÁL BESZÉDE A KOREAI VÉRTANÜK SZENTTÉ AVATÁSÁN Szöul, 1984. máj. 6. A Szentatya a vasárnap evangéliumából, az emmauszi tanítványok történetéből indult ki (Lk 24). Leverten mentek az úton, s a hozzájuk csatlakozó Mesternek elpana­szolták sírba szállt reményeiket. Ugyan „lángolt a szívük“, amikor Jézus kezdte nekik magyarázni az írásokat, de csak a kenyértörésben ismerték föl a Feltámadottat. Ettől kezdve tanúi lettek. Általuk és utódaik, Krisztus minden tanúja által terjedt el a jóhír Jeruzsálemben, Júdeábán, majd a többi népnél, így vonult be igazsága a történelembe. 3. A Jézus Krisztusról szóló igazság koreai földre is elérkezett. Kínából szár­mazó könyvek által jutott el ide. És az isteni kegyelem egész csodálatos módon hamarosan arra késztette tanult elődeiteket, hogy értelmükkel keressék Isten igéjének igazságát, azután pedig elevenen higgyenek a feltámadott Megváltó­ban. Égő igyekezetükben, hogy mindig nagyobb részük legyen a keresztény hit­ben, őseitek 1784-ben Pekingbe küldtek valakit maguk közül. Az illető ott föl­vette a keresztséget. Ebből a jó magból sarjadt az első keresztény közösség Koreában: egyedülálló közösség az Egyház történetében, mert egészében vi­lágiak alapították. Ez az éppen hogy megszületett, oly fiatal és a hitben mégis oiy erős egyház egyik kegyetlen üldözési hullámmal szállt szembe a másik után. így egy évszázadnál kevesebb idő alatt máris több tízezer vértanúval dicseked­hetett. Az 1791-es, 1801-es, 1827-es, 1839-es, 1846-os és 1866-os esztendőt mind­örökre megjelöli mártírjaitok szent vére; ezek a dátumok mélyen szívetekbe vésődtek. Bár a keresztényeknek az első félszázadban csak két Kínából származó papjuk volt, akik ideiglenesen segítették őket, mégis elmélyítették Krisztusban való egységüket imádsággal és testvéri szeretettel; semmibe vették a társadalmi osztálykülönbségeket, és papi, szerzetesi hivatásokra ösztönöztek. Mind szoro­sabb kapcsolatot kerestek püspökükkel Pekingben és a pápával a messze Ró­mában. Miután keresztény őseitek évek hosszú során át kérve kérték, hogy több papot kapjanak, 1836-ban örömmel fogadhatták az első francia misszionáriuso­kat. Többen közülük szintén azok közé a vértanúk közé tartoznak, akik életüket adták az Evangéliumért, és akiket ma ezen a történelmi jelentőségű ünnepi misén szentté avatunk. Az Egyház nagyszerű fellendülése a mai Koreában igazán a vértanúk hősi bizonyságtételének a gyümölcse. 48

Next

/
Thumbnails
Contents