Szolgálat 63. (1984)
Az egyház szava - II. János Pál beszéde a koreai vértanúk szentté avatásán
4. Nekem mint Róma püspökének és Szent Péter utódának az apostoli széken ma megadatott, hogy részt vegyek a koreai egyház jubileumán. Már néhány napot zarándokként eltöltöttem közietek, teljesítve püspöki és pápai szolgálatomat a szeretett koreai nemzet fiai és leányai iránt. A mai istentisztelet ennek a pásztori szolgálatnak a csúcspontja. Mert lássátok csak: Ezzel a szentté avatási szertartással a boldog koreai mártírok beíródnak a katolikus Egyház szentjeinek sorába. Nemzetetek igazi fiai és leányai ők; mellettük egy sor más országból való misszionárius, őseitek test, nyelv és kultúra szerint. Egyben apáitok és anyáitok a hitben, amelyről vérük kiontásával tettek tanúságot. A 13 éves Yu Pétertől a 72 éves Chong Márkig: férfiak és nők, papok és világiak, gazdagok és szegények, egyszerű emberek és nemesek, sokan ma már egyáltalán nem ismert korábbi mártírok utódai, — valamennyien örömmel adták éleiüket Krisztusért. Hallgassuk Kwon Teréznek, az egyik első vértanúnak utolsó szavait: „Az ég Ura az egész emberiség atyja és a teremtés ura: hogyan kívánhatod hát, hogy megszegjem hűségemet iránta? Még e világon sem nyer bocsánatot, aki elárulja atyját vagy anyját. Mennyivel inkább lehetetlen elárulnom öt, aki mindnyájunk Atyja!“ Egy nemzedék múlva Yu Péter apja, Ágoston szilárdan kijelentette: „Ha egyszer megismertem Istent, lehetetlen, hogy eláruljam." Cho Péter még tovább megy: „Még ha valaki gyanakszik is, hogy az apja valami gonoszát követett el, akkor sem tagadhatja meg, mintha már nem lenne apja. Hát akkor hogy mondhatnám, hogy nem ismerem az Urat, égi Atyánkat, aki olyan jó?“ És mit mondott a 17 éves Yi Ágota, mikor csalárdul azt állították neki és kisöccsének, hogy szülei megtagadták a hitet? „Hogy szüleim megtagadták-e a hitet, vagy nem, az az ő dolguk. Ami minket illet, mi nem tagadhatjuk meg az ég Urát, akinek mindig szolgáltunk.“ Amikor ezt hat másik felnőtt keresztény hallotta, önként kiszolgáltatták magukat a vértanúhalálnak. Ágotát, szüleit és a többi hatot ma mind szentté avatjuk. Rajtuk kívül számtalan más ismeretlen, alázatos vértanú van, akik nem kevésbé hűen és bátran szolgáltak az Úrnak. 5. A koreai vértanúk tanúságot tettek a megfeszített és feltámadott Krisztusról. Életük feláldozásával különösen hasonlókká váltak Hozzá. Igazán elmondhatták volna Szent Pál apostol szavait: „Testünkben folyton-folyvást viseljük Jézus szenvedését, hogy egyszer Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön. Életünkben állandóan ki vagyunk téve a halálnak Jézusért, hogy majd Jézus élete is nyilvánvaló legyen halandó testünkön“ (2Kor 4,10-11). A vértanúk halála hasonlít Krisztus kereszthalálához, mert az ő haláluk is új élet kezdete lett. Ez az új élet nemcsak bennük nyilvánult meg- azokban, akik Krisztusért halálba mentek —, hanem másokra is kiáradt. Kovászává vált az Egyháznak, mint Jézus Krisztus tanítványai és tanúi élő közösségének. „A vértanúk vére a keresztények magva.“ Ez a kereszténység első századaiból származó mondat szemünk láttára nyer megerősítést. 4 49
