Szolgálat 63. (1984)

Eszmék és események - A tabernákulum előtt (Alexia)

hogy mindkettőnk tulajdonságaiból örököltek,

hogy bennük kettőnk adottságai gyakran összeadódnak,

hogy nincsenek egymás előtt titkaink,

hogy tudunk közösen felejteni,

hogy tudunk egymással és egymásért sírni.

A TABERNÁKULUM ELŐTT

„Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságul adja oda életét sokakért“ (Mt 20,28).

Ez földi életed programja, Uram! Ha meggondolom, ki vagy és honnan jöttél, megdöbbent ez a célkitűzés. Pedig meg is valósítottad maradéktalanul. Éjjelnappal az emberek szolgálatára állottál. Nem 8 órás munkaidőben.

Mivel a tanítvány nem nagyobb a mesterénél, a tanítvány feladata is ez. Szolgálat. — Nem nagyon tetszik. Mint annyi más programod, Uram. Mostanában ugyan sokat beszélünk róla, de a lényeget még nem ragadtuk meg. Holott előttünk a példa. Azt örömmel állapíthatjuk meg, hogy Egyházad is újra rádöbbent erre a feladatára. Bizonyságul, hogy hitelesebb követésedre szántuk magunkat. Szolgálni akarunk, nem uralkodni.

Életünk értelme, hogy Istent szolgáljuk. Isten-szolgálatunk mértékét is megadtad: „amit egynek tesztek, nekem teszitek...“ A kérdés tehát, hogyan szolgálom embertársaimat. Szolgálom-e őket? Felületesen szemlélve az egész napom szolgálatnak látszik. Hogy igazán az-e, azt azok mondhatnák meg, akiknek szolgálok. De föltehetem a kérdést magamnak is. Uram, jó lenne a te szemeddel látni, hogy iparkodásom, másokon segíteni, valóban szolgálat-e? Nem úgy végzem-e feladataimat az emberek körül, hogy az lényegében uralkodás, hatalmaskodás mások felett? A saját vágyaim, elgondolásaim megvalósítása. Érvényesülni vágyás, feltűnéskeresés. Figyelembe veszem-e az embert a maga egyediségével? Vagy egy kaptafára húzok mindenkit? Észreveszem-e a szerényeket, akik senkit sem akarnak terhelni? Van-e bennem tapintat? Tisztelem-e az ember méltóságát? Mindezt megtanulhatom Tőled, Uram. Milyen tapintatosan, figyelmesen segítettél Te mindenkinek. Csak kicsit bele kell olvasnom az evangéliumokba. Ott a házasságtörő asszony esete. — Alkalmazkodtál az emberi gyengeséghez. Nikodémus éjjel ment hozzád. Zakeust lehívtad a fáról. Gondoskodtál, hogy Jairus feltámaszotott kislánya enni kapjon. A betszaidai vakot kézenfogva vezetted. Mennyi gyengédség lehetett ebben a kézfogásban ... Úgy kezelted szemét, mint egy orvos, míg tisztán látott. Nem sajnáltad a ráfordított időt... Jótevő szolgálataid nyomában mindenütt öröm, hála és istendicséret fakadt. Talán én is ezeken mérhetem le szolgálataim minőségét. Ha békét és megelégedést eredményez, akkor nyugodt lehetek. Szolgálok, nem uralkodom. Uram, adj sokat ebből a lelkiségből.

72