Szolgálat 63. (1984)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
Isten, aki azt akarod, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére jusson, küldj őszinte szolgálni vágyó munkásokat aratásodba, hogy ismereted hitelesen jusson minden emberhez, és minél többen megismerjenek és megszeressenek Téged! Amen. Alexia LEVELEK A MISSZIÓBÓL Köszönöm a jókívánatokat aranymisémre. Hogy pap lettem, köszönhettem az én jó édesanyám rózsafüzérének és apáca nővéremnek. 1936-ban jöttem ki ide Indiába. Misszionáriusi munkámat Asszamban kezdtem, Gauhatin, ahol a ház gyóntatója voltam, és a falvakba jártam ki. Nyelveket kellett tanulnom: olaszt, mert a rendtagok és a nővérek olaszok voltak, angolt, mert voltak angolok és anglo-indiánok is, és főleg hindit, ami az őslakók közt használt hivatalos nyelv. Két hónap múlva már prédikáltam a templomban és a falvakban. 3 évig voltam itt, aztán Bengáliába mentem. Ott a ben- gáli nyelvet tanultam meg. Itt is, mint Asszamban, kerékpáron jártam, de az esős évszakban lóháton kellett közlekedni. Októberben kezdettem meg a 80-nál több falu látogatását, mindegyikben 2—3 napig, vagy egy hétig is, mise, prédikálás, este tanítás — és csak márciusban tértem haza a központba. 48 évig jártam Asszamot és Bengáliát, és itt Ranchiban 6 éve vagyok. Mindig az őslakók közt. Asszam ma a legszebb missziós terület. 1936-ban csak egy püspökség volt Shillongban, ma 8 egyházmegye van. Én mindig vándormisszionárius voltam. Igen sokszor halálveszedelemben is, de az Úr Jézus megőrzött. Bengáliában tífuszt kaptam, Asszamban maláriát. 1978-ban magas vérnyomás miatt az orvosok lemondtak rólam. Az influenza többször a tüdőmre ment, múlt év decemberében is. Hogy még élek, az ima gyümölcse: az aspiránsok éjjel fölkeltek, és az ágyam körül imádkozták a rózsafüzért. Volt, hogy a tigris hetenként jött a ház köré, az úton ordított és kinn is a falvakban, de hozzám nem jött. A kígyóktól is mindig az isteni Gondviselés mentett meg. — Ha még egyszer kellene kezdenem, több hitet vinnék bele a munkámba. Szép a misszionáriusi munka, de sok áldozatot követel, azt mind csak a jó Isten kegyelmével lehet betölteni. Csak azt kérem, segítsenek hálát adni papi hivatásomért és misszionáriusi hivatásomért. Mindent a Te dicsőségedre, Uram; non nobis, Domine, non nobis. P. Varga Bertalan SDB Don Bosco Youth Centre Hatia, Ranchi-Bihar 834003, India + A Szalézi Társaság laikus testvére vagyok. Már idestova 50 éve, hogy itt Japánban a törpe termetű és picike szemű ifjak között élek, és bár az ő lelkűk tükrén még nincs az édes Jézus ragyogó alakja, de azért vigyázok rájuk, nehogy elrontsam a jó mennyei Atya remek alkotását, ezeket a ragyogó szíveket. Eddig Tokióhoz tartoztam, de mivelhogy ez évben már a 77. évet kezdem írogatni, elöljáróim Japán déli részére küldtek egy kisebb egyetemre és melegebb vidékre. Európai utamon egyszer egy szép este találkoztam Marosi atyával, elvitt egy étterembe, ahol magyar muzsika mellett fogyasztottuk a túróscsusza-vacsorát. Mikor elváltunk, kézembe nyomta lapjukat. A mai napig szép rendben mindég megkapom. Ezer és ezer köszönet érte. Mivelhogy mint magyar mindég egyedül voltam és vagyok, nagy lelki kincs számomra a „Szolgálat.“ Nemes és fáradságos munkájára kérem az édes Jézus két keze áldását. Nagy József SDB Hyuga Junior College Yamato-cho 110 880 Myazaki City, Japán 73
