Szolgálat 63. (1984)

Eszmék és események - A Lutheránus Világszövetség VII. Nagygyűlése (Paul Weiland)

más a pálya is. Viszont a pályát ugyanattól az Istentől kaptuk, a ránk bízott evangélium is ugyanaz: az igazság koronája.“ Az ünnep, a szívélyesség és vendéglátás ugyan rányomja bélyegét a külső keretre, de nem a Nagygyűlés munkastílusára, — ez nyilvánvalóvá lett a LVSZ eddigi elnökének megnyitó beszédéből. A tanzániai Josiah Kibira elnök meg­nevezte a várható robbanékony témákat, és nyíltságra és egyértelmű döntések meghozatalára szólította fel a delegátusokat. „Ha nem vagyunk képesek meg­változtatni életstílusunkat és emberi értékeinket és szétszakítani egy igazság­talan gazdasági rendszer láncait — amelyek fogva tartják a gazdag országok keresztényeit, míg egyidejűleg 100 millió afrikait éhség fenyeget —, akkor belát­hatatlan időn belül halálos csapás éri a keresztények integritását és szavahi­hetőségét.“ Dr. Carl Mau, a LVSZ főtitkára véleménye szerint újjáébredést figyelhetünk meg a luteránus egyházakban a béke és az emberi jogok iránti elkötelezettség szempontjából. A Nagygyűlés fel is hívta a kormányokat, a világ minden részén, hogy félreérthetetlenül kötelezzék el magukat az emberi jogok tiszteletben tartására. Nyomatékos felszólítást intézett a Nagygyűléshez Dr. Emmanuel Abraham, az etiópiai Mekana Yesus egyház elnöke a természet védelme és a kisemmi­zettek felkarolása és fejlesztése érdekében. Abraham sajnálatát fejezte ki, hogy az ember engedetlen a Teremtőtől kapott megbízatással szemben. Ezáltal „ki­mondhatatlan szenvedés és halál“ jött a világba. Egyetértésben fogadták el a delegátusok a békéről szóló nyilatkozatot. „Nem lehetséges tartós béke, amíg igazságtalanság uralkodik, az emberek éhen hal­nak, vagy hitük, világnézetük, fajuk, nemük vagy népi eredetük miatt elnyomást, üldöztetést vagy megkülönböztetést szenvednek.“ „A LVSZ VII. Nagygyűlésén mélységes hálával idézzük fel, mily hathatós és át­fogó módon vezette a történelem Ura az evangélikus és katolikus keresztény­séget.“ Ezekkel a szavakkal adott számadást Jan Willebrands kardinális, a va­tikáni Egység-titkárság vezetője a két egyház csaknem 20 éve folyó dialógusá­ról. A kardinális emlékeztetett arra, hogy a LVSZ volt a katolikus egyház első dialógus-partnere a II. Vatikáni Zsinat után. Az ökumenikus mozgalom, mondta Willebrands, még úton van és nem ért célba, jóllehet több lehetőség áll fönn az együttműködésre. Mint konkrét lehetőséget említette a papok és lelkészek közreműködését a gyülekezetek lelkipásztori igényeinek kielégítésénél. Az ökumenikus mozgalomra nézve Willebrands kardinális elvileg megálla­pította, hogy nem beszélhetünk lassúdásról, mégkevésbé szélcsendről. Az öku­menikus dialógus jelenlegi szakaszában főleg az a fontos, hogy az eredmények erősebb gyökeret verjenek az egyházak és a közösségek életében. A LVSZ egyes tagegyházainak minden oltára nyitva áll az Úrvacsorára min­den lutheránus keresztény részére, ezeknek az egyházaknak a szószékei pedig a tagegyházak minden lelkészének. A már régóta gyakorolt közösség most rög­69

Next

/
Thumbnails
Contents