Szolgálat 63. (1984)

Eszmék és események - Szeretem a fiatalságot és az Egyházat (Cserháti Ferenc)

hogy előadásaira alig lehetett helyet kapni? Ismerte a fiatalokat és nehézségeiket. A nagy zseni meghallgatta .oktalanságaikat1, megértést és feleletet keresett rájuk. Ha az istenes dolgokban nem is talált mindenki számára kielégítő magyarázatot, az azonban mégis valószínűnek látszik, hogy sokakat közelebb vezetett Istenhez és az egyházhoz.

2. - Fontosnak kell tartanunk a baráti hangú beszélgetést a fiatalokkal. Hányszor hallgattuk végig őket? Az ősi dogmatizmus mindig is kísértett bennünket. Jó szemináriumi professzoraink nagyon is vigyáztak arra, hogy növendékeik megtanulják a vallásos kifejezéseket meg a tan- és hittételeket. így hát vannak elveink — legyenek is! De sokszor ezeknél alig látunk tovább. Hányszor érzik magukat a fiatalok letaglózva: „Ostobaság, fiam, amit mondasz! Ekkora szemtelenség!“ Holott nem az, csak a fiatal éppen nevén nevezte a dolgot, vagy őszintén kiöntötte lelkét. Jómagam is átéltem, mit jelent egyes betanult „elveket“ felülvizsgálni: óriási elbizonytalanodást. És ezt nem szívesen vállalja senki. Lehet, hogy betanult elvekkel talán hamarabb vágjuk ki a feleletet az adandó kérdésekre. De jut-e eszünkbe, hogy logikánkat a világ alig tudja követni? Egyébként miért kellene minden kérdésre feleletet adni? Olykor talán többet segít, ha megpróbálunk megoldatlan kérdésekkel élni, és a fiatalt megértésünkről biztosítjuk. Inkább ez, mint vak magyarázkodás.

3. — A fiatal elvárja, hogy az egyházban saját felelősségére és önállóan is cselekedhessék. Erre a magatartásra maga a II. Vatikáni Zsinat bátorítja őket, amikor felszólítja a fiatalokat, hogy saját soraikban önálló felelősséggel apostolkodjanak:

......apostolatum inter seipsos per seipsos exercentes“ (Apostolic

am Actuositatem 12). Hány helyen és milyen szinten dolgozhatnak fiataljaink az egyházban „önállóan és saját felelősségükre“ — „inter seipsos per seipsos“? Hány plébánián alakíthatják fiataljaink önállóan vallásos életüket, anélkül, hogy a plébános atya mellettük ne gyámkodna? Van-e szavuk egyházközösségi életünkben? Éreztetjük-e a fiatalokkal, hogy ez az egyház az övék is? Nem tűnik-e úgy, hogy rájuk akarjuk erőszakolni múlt idők magatartásait, istentiszteleti formáit, énekeit, egy letűnőben lévő egyházi kor életmódját stb.? Pedig egy fiatal alig utál mást jobban, mint azt, hogy állandóan pórázon tartják, gyámkodnak fölötte, és megfosztják a kísérletezés olykor keserű örömétől, a tapasztalatszerzéstől, személyisége tudatának növekedésétől.

4. — A fiatalok telve vannak feltörő tettvággyal, és szerepet akarnak maguknak biztosítani nemcsak a társadalmi és kulturális, de az egyházi életben is. Ezért elvárják, hogy az egyház feladatokkal lássa el őket, amelyeket ők aztán majd önállóan elvégeznek. A tapasztalat azt igazolja, hogy a fiatalok ismét az egyházra találnak ott, ahol egyházi feladatokkal, főleg szociális és karitatív feladatokkal bízzák meg őket, ahol elhangzik: szükségem van rád. öregek és betegek gondozásában, bérmálási és elsőáldozási előkészületekben, egyházi építkezésekben és rendezvények összeállításán, a szentmise egyes részeinek önálló előkészítésén — bűnbánati cselekmény, olvasmányok egyetemes könyörgések, hálaadás a szentáldozás után, ének stb. - kivehetik részüket.

67