Szolgálat 63. (1984)

Anya-szent-egy-ház

Ilyen gondolatok jegyében bocsátjuk útra jelen számunkat, amely az Egyház iránti szeretetről szól. Sokaknak jelent ez ma súlyos problémát, a botlás kövét. Pedig egy embert sem ismerhetünk meg addig, amíg nem szeretjük. Amíg nem fordulunk szerető készséggel Egyház-Anyánk felé, sejtelmünk sem lesz sugárzó erejéről, ajándékainak gazdagságáról.

Nemeshegyi Péter, Európa és Ázsia országaiban szerzett bőséges tapasztalatai alapján, ezt a sugárzást, ezt az egységet, ezt a boldog otthonosságot próbálja élményein keresztül közvetíteni számunkra. Lukács László cikkének logikája elől nincs kitérés: az Egyház külső-belső egysége nem valami tetszőleges hozzátétel, hanem a Szentháromság egy Isten mintájára lényegéhez tartozik, s a megvalósításán való munkálkodás egyszerűen kötelessége mindannyiunknak. Az Anyaszentegyház a legtöbb ember számára legkisebb sejtjében, a plébániában nyilvánul meg konkréten. Teleki Béla a plébániai élet teológiájához ad hét érdekes modellt. Yves Congar, a nagy francia domonkos teológus, a világiak szerepének értékelője és úttörője az Egyházban már a Zsinat előtt, az Egyházról szóló könyvének ebben a kis részletében azt emeli ki, hogy helyesen kell megismernünk Egyházunkat, mert csak világos fogalmakon épülhet igazi, szolid szeretet. Jól tudják ezt azok, akik szomjasan igyekeznek lépést tartani az újabb fejlődéssel, s feldolgozni elsősorban a II. Vatikáni Zsinat dokumentumait. Giny Kranenburg az utóbbi időben igen sok megrázkódtatáson átment Hollandiából valóban illetékes arra, hogy feleljen a kérdésre: miért nem lett hűtlen, annyi más testvérével együtt, az Egyházhoz, miért tekinti változatlanul lelki otthonának? Alszeghy Zoltán a teológus csendes higgadtságával érteti meg velünk a nagyon tövises tételt: az Egyház „bűnös szent Egyház“ — nem bűnös é s szent, hanem egyszerre és lényege szerint mind a kettő! Végül Szabó Ferenc Emmanuel Mounier-ról szóló portréja egy magas hőfokú életet mutat be az Egyház ölén.

Isten elgondolása az, hogy egymás kezén, együtt haladjunk a földi életben Feléje. Isten szándéka az, hogy közösséget alkossunk egymással és ővele. Ezért alapította Jézus Krisztus az Egyházat. Természetesen nem mindig kellemes az Egyház keretei közt élni. Előírásai szigorúaknak vagy érthetetleneknek tűnhetnek, botrányai kínosak, az együttlét súrlódásokkal jár. Dehát keretek és parancsok nélkül széthullanánk; dogmák és egyházi tekintély nélkül a szektarianizmus veszélye fenyeget; közösség nélkül családtalanok és otthontalanok maradunk a földön. Senki sem kívánja, hogy ne lássunk világosan és ne mondjuk rossznak a rosszat, az Egyházon belül is. De a kritikát szeretet éltesse, mint ahogy a vér szerinti családunkban előforduló nehéz dolgok sem akadályozzák meg, hogy továbbra is szívünkben hordjuk őket. Ehhez a gyermeki és testvéri, teherbíró, életre-halálra szóló szeretethez szeretne mostani számunk egy kis szikrát hozzáadni.

4