Szolgálat 63. (1984)
Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Egyházszeretet
TANULMÁNYOK Nemeshegyi Péter EGYHÁZSZERETET „Krisztus szerette az egyházat, és feláldozta magát érte, hogy a keresztség- ben isteni szavával megtisztítva megszentelje. Ragyogóvá akarta tenni az egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen“ (Ef 5,25-27). Megdöbbentőek ezek a szavak. Megdöbbentőek, mert még mi keresztények is úgy érezzük, hogy nem egyeznek meg tapasztalatunkkal, érzéseinkkel. Krisztus szerette az egyházat; most is szereti. És mi szeretjük-e az egyházat? Ha igaz, hogy a keresztény ember legfőbb kötelessége „ugyanazt a lelkületet ápolni, amely Krisztus Jézusban volt" (Fii 2,5), akkor világos, hogy az egyházat szerető Jézussal együtt nekünk is szeretnünk kellene az egyházat. De ez bizony nem könnyű feladat. Ha az egyház valóban „ragyogó, szeplőtelen, szent és ránctalan“ lenne, akkor nem volna nehézség. De ki merné állítani, hogy ezek a jelzők ráillenek a földi egyházra? Ha az egyháztörténelem lapjait forgatjuk, szinte minden oldalon ott feketéllenek méltatlan, pénzsóvár, hatalomra vágyó püspökök, romlott papok, erkölcstelen, hadviselő, erőszakos pápák, egyházszakadások, eretnekségek, vallásháborúk, inkvizíciós törvényszékek, kínzatások, boszorkányégetések, zsidóüldözések, erőszakos hittérítés, a hatalmasok és gazdagok pártolása, a szegények elhanyagolása és kizsákmányolása. Ha csak a múlt hibáiról lenne szó, még könnyebben túltehetnénk magunkat rajtuk. De ki merné állítani, hogy a jelen egyházát nem rútítják el „szeplők és ráncok"? Jézus ragyogóan tiszta, fenségesen isteni és mélyen emberi alakját szeretni nem nehéz. A „Szép Szűz Mária" is könnyen meghódítja az emberek szívét. A Jézus által elénk tárt jóságos mennyei Atya alakja is hálás szeretetet ébreszt szívünkben. De az egyház? Ez a rengeteg emberi gyarlósággal, bűnnel, hibával, mulasztással megrakodott egyház? Lehet-e ezt az egyházat igazán szeretni? És mégis: Jézus szerette és szereti ezt az egyházat. Annyira szereti, hogy feláldozta az életét érte. Nem azért, mert már szép ez az egyház és méltó sze- retetére. Hanem azért, mert Jézus jó. Jó, mint ahogyan jó az ő mennyei Atyja, „ki felkelti napját jókra is és gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is" (Mt 6,45) és „jó a hálátlanokhoz és gonoszokhoz“ (Lk 6,35). Ha Jézus tudta szeretni egyházát és megadta nekünk ugyanazt a Szentlelket, aki az ő szereteté- nek volt forrása, akkor nekünk sem lehetetlen szeretni az egyházat. Nemcsak hogy nem lehetetlen, hanem szükséges. Mert igazán csak úgy él bennünk az isteni szeretet, ha szeretni tudjuk az egyházat is. Láthatatlan Istent, a szent5
