Szolgálat 63. (1984)
Tanulmányok - Szabó Ferenc: Emmanuel Mounier hite és hősies humanizmusa
Az egyház azért bűnös, mert szent: objektív szentsége ragyogó ideált tár tagjai elé, amely felé fejlődniük kell, és éppen az ettől az ideáltól való szándékos eltérés ítéli meg a hívek közösségének bűnét. De fordítva is áll: az egyház sajátos szentségére jellemző, hogy nem zárja ki egységéből a bűnöst, hanem halálig hű üdvözítő irgalommal serkenti, segíti őket a folytonos, fokozatos megtérésre. Nem csoda: hiszen az egyház életében a bűnösökkel lakomázó megtestesült Ige paradoxonja tárul elénk, mint látható, tapintható, örök, mindenkit biztató, kigúnyolt és megfeszített életadó valóság. Szabó Ferenc EMMANUEL MOUNIER HITE ÉS HŐSIES HUMANIZMUSA (Néhány vonás a filozófus lelkiségéből) Emmanuel Mounier a francia perszonalizmus vezéralakja, az „Esprit“ c. folyóirat megalapítója, elsősorban filozófiájáról és politikai elkötelezettségéről ismert. Mégis korunk „lelki mesterei“ közé számíthatjuk: hatása a francia katolicizmusban felmérhetetlen, főleg a két világháború között és a második világháború másnapján. Csak negyvenöt évet élt (1905—1950), egészsége gyenge volt, Frangoise nevű kislányának gyógyíthatatlan betegsége miatt is súlyos megpróbáltatáson kellett átmennie (látjuk majd feleségének írt leveleiből, hogy milyen hősies hittel viselte ezt), mégis négy vaskos kötetet tesznek ki összegyűjtött Művei. (Oeuvres de Mounier, Seuil; ezekre hivatkozom a kötet- és a lapszám megadásával.) Ebben az életműben hiába keresnénk lelki tanításának kifejezett összefoglalását. De világszemlélete, keresztény perszonalizmusa, elkötelezettsége már „lelki tanítás“ mindazoknak, akik komolyan veszik az Evangéliumot. Barátja és munkatársa, a filozófus Paul Ricoeur szerint közösségi perszonalizmusa nem zárt rendszer, de sokak számára „filozófiai matrica“ lett; ugyanígy azt mondhatjuk: keresztény világszemlélete ma is „lelki matrica“ lehet számunkra, még ha nem is osztjuk politikai nézeteit. 1. Életútja Emmanuel Mounier 1905. április 1-én született Grenoble-ban. A gimnázium elvégzése után, szülei tanácsára beiratkozik az orvosi fakultásra, bár a bölcsészet vonzza: a filozófus Bergson és a költő Péguy műveit tanulmányozza, velük rokonszenvez, döntő befolyást gyakorolnak filozófiájára, világszemléletére. 1921 és 1924 között folytatja orvosi tanulmányait, de 1924-ben abbahagyja, és a filozófiával kezd foglalkozni. Jó három évig J. Chevalier vezetésével a nagy filozófiákat tanulmányozza (Descartes-ról ír diplomadolgozatot), közben elkötelezi 40
