Szolgálat 63. (1984)
Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: Bűnös szent Egyház
jellegén botránkozik. Mind a két szempont jogos, és fontos is. De éppen mert szubjektivista felfogásunk hajlamos az objektív jelleg és erő figyelmen kívül hagyására, és mert a tapasztalaton alapuló biztonság könnyen elfeledteti velünk a hit nagy igazságait, illő, hogy megálljunk egy pillanatra az egyházatyák iskolájában, vegyük észre hálás imádattal, milyen szent az egyházunk, és figyeljük meg, hogyan szentel meg bennünket. Szent az egyház, mert a misztikus Test feje Krisztus, lelke a Szentlélek. Persze hogy minden embert elér (rejtett, csak őelőtte ismert módonjaz Úr Jézus halálának és feltámadásának ereje, persze hogy az egész világot betölti a teremtő és üdvözítő Lélek, a látható egyház keretein kívül is! De a személyes jelenlétnek sok árnyalata, foka van: különböző mértékben „van jelen“ egy betegágynál a csak az udvariasság által vezetett látogató, a kezelő orvos, a beteg életéért remegő édesanya. Ahogy az Ószövetségben különös módon volt jelen az Isten a Templomban, és különösen szívesen fogadta népe áldozatát a sioni oltáron, most is különös módon árasztja kegyelmét azokra, akik ott vannak, ahol találkát adott az emberiségnek, az egyház egységében. Szent az egyház, mert benne zsong az Isten szava, ami megismerteti velünk az üdvösség útját, amiben fölragyog a természetfeletti élet szépsége. Az „Isten szava“ első sorban természetesen a Szentírást jelenti: az egyház tanítása nélkül nem is tudnánk, hogy a Szentlélek sugalmazta ezeket a könyveket, nem tudnánk, milyen művek tartoznak a bibliához. De számunkra a Szentírás nem csak leírt betű, hanem élő szó. Az évszázadok során a Szentlélek egyre támasztott tanítókat, akik hiteles módon, és a különböző élethelyzeteknek, vérmérsékleteknek, hivatásoknak megfelelő módon fejtették ki, alkalmazták, magyarázták Krisztus Urunk apostolainak szavát, és az egyház rámutat, hol találjuk ezeket a biztos és hatékony magyarázatokat a zsinatok, az egyház nagy pásztorai, az egyházatyák, az egyháztanítók műveiben. A Szentírás számunkra nem csak igazságközlés, hanem élő tanúságtétellel kísért, ajánlott, megvilágított szó: az egyház termelte ki a szenteket, az egyház segít bennünket, hogy felismerjük, becsüljük, barátunknak fogadjuk Krisztus Urunknak ezeket az igazi hű tanítványait, akik példájukkal mutatják meg, hogy lehetséges, hogy szép, hogy a mi helyzetünkben is nyitva áll az üdvösség szoros útja, hogy édes a mi Mesterünk igája, és a Szentlélek kegyelme folytán könnyű a teher, amit vállunkra rak. Mindez nemcsak a múlttal köt össze bennünket, hanem a jövőt is megnyitja, arra is utat mutat. Isten a hivők közösségében az evangéliumot hozzáférhetővé tette a legkülönbözőbb népek, korok, kultúrák számára, ahogy az élő szervezet feldolgozza magának a táplálékot, és saját teste részévé teszi, ameny- nyiben az Isten szavát mindegyik közösség a maga gondolkozási formáiban, értékkategóriáiban tudta magáévá tenni. Minden okunk megvan arra, hogy elvárjuk, hogy ez a minden embercsoporthoz alkalmazkodó igehirdetés nem áll meg a múltban, hanem beoltja az Igét a jövő különböző kultúráiba is, akkor 37
