Szolgálat 63. (1984)

Tanulmányok - Yves Congar: Értsük helyesen az Egyházat

Négy szint

Hogy segítsük ezt a keresztényt értelmi erőfeszítésében, végezetül szeretnénk ajánlani neki: lássa úgy Egyházunkat, mint ami egyszerre négy szinten vagy négy oldalon létezik és valósul. Nagyon röviden jelezzük ezeket, a legbelsőtől a legkülső, a legistenibbtől a legemberibb felé haladva:

1) Az Egyháznak csak annyiban van értelme, amennyiben Jézus Krisztusra és megismertetendő evangéliumára vonatkozik. Nagyon rövidlátó és csalóka életének minden értelmezése, ami nem ebből a szemléletből indul ki. Csak annyiban lelki anyánk, amennyiben Jézus Krisztus Jegyese. Mély élete mindenestül belőle való. Annál jobban fogjuk megérteni, minél inkább Ö t keressük, öt ismerjük meg! Ennek a kettős-egy megértésnek az elérésére nincs jobb iskola, mint magának az Egyháznak az élete: a szent liturgia a maga benső- ségében. Különösen ha teljes keresztény kiterjedésében szemléljük, ami több mint istentisztelet: a hit iskolája is. Ha túl a részájtatosságokon, túl még a vallásgyakorlaton is, Krisztusnak liturgikusán átélt misztériumán át közösségbe kerülünk Isten üdvösségtervével, ha kitárulunk és felajánljuk magunkat, hogy Krisztussal és Krisztusban elfoglaljuk a helyünket benne, akkor meg fogjuk érteni az Egyház életének mélyét, hűségének szépségét, — mert részt veszünk benne. Minden felülről fog megvilágosodni.

2) Az Egyház a szentek közössége, megszentelő közösség. Nem szólhatunk Jézus Krisztusról anélkül, hogy ne beszélnénk az életszentségről, aminek ő a forrása, és a szentekről, akik Testét alkotják. Azért vagyok az Egyházban, hogy velük éljek, azonos forrásokból táplálkozva. Mi akadályoz az Egyházban, hogy keressem az életszentségben való elmélyedést? Mi taszít vissza, mi segít? Olvassuk el itt Bernanos nagyszerű következtetését Szent Johannájából:

„Egyházunk a szentek egyháza. Aki bizalmatlanul közeledik hozzá, az úgy véli, hogy csak zárt ajtókat, korlátokat és rácsos ablakokat lát, a lelki csendőrség egy fajtáját. De a mi Egyházunk a szentek egyháza. Melyik püspök ne adná oda a gyűrűjét, a mitráját, a mellkeresztjét, melyik bíboros a bíborát, melyik pápa a fehér ruháját, a kamarásait, a svájci gárdáját és mindenét, amije van e földön, hogy szent legyen? Ki ne szeretne erőt ennek a csodálatos kalandnak a megfutására? Mert az életszentség kaland, sőt az egyedüli kaland. Aki egyszer megértette, az a katolikus hit szívébe hatolt, annak halandó teste más megrendüléstől reszket, mint a halálfélelem, egy emberfölötti reménytől. A mi Egyházunk a szentek egyháza... A bölcsességnek, az erőnek, a rugalmas fegyelemnek, a nagyszerűségnek és a fenségnek mindez a roppant rendszere magától semmi, ha nem tölti el élettel a szeretet. De a középszerűség nem keres benne mást, mint szolid biztosítékot az isteninek kockázatai ellen.“

3) Igaz hogy az Egyház formulák, rítusok, szervezetek, szabályok és hagyományok nagy rendszere is. Ami valódi veszedelemmel jár. Mert az ember nemessége ugyan abból származik, hogy képes a szabadságra, de szüntelenül afelé tart, hogy megszabaduljon ennek a szabadságnak a súlyától, így meg29