Szolgálat 63. (1984)

Tanulmányok - Yves Congar: Értsük helyesen az Egyházat

bevetésével is. Igyekezniük kell a lehető legvalóságosabban és legteljesebben megérteni. Sohasem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy vannak értelmi köteles­ségeink, és hogy erkölcsi életünk magában foglalja az értelemnek és egyéb képességeinknek használatát, jó felhasználását. Annál is inkább kötelessége ez napjaink keresztényének, minthogy élénken ráébredt a felnőtt hit igényére. A felnőtt hit pedig önmagának számot adó hit; túljutott a gyerekes hit kerek egészén, aminek minden egyformán szent, egy­formán bizonyos volt. Már nem csupán a képzeletből, a kedélyvilágből és az eszmékből indul ki, hanem a tapasztalatból és a valóság bírálatából. A felnőtt különböztetni tud aközött, ami biztos, bebizonyított, és ami nem az. A tapasz­talat elvezette arra, hogy felismerje a dolgok pontos körvonalait, fölmérje, mér­legelje őket, tehát megkülönböztetésekkel éljen, amelyekre értelmének ezentúl szüksége van. Másrészt a mai embernek erősebb a történelmi érzéke. Belehelyezkedik az időbe, jobban meglátja a jelenlegi helyzetre elvezető tények láncolatát. Vállalja ezt a helyzetet. Kikerült egy bizonyos vulgáris platonizmusból, ami azt hitte, hogy kívül él az időn, minden történelmi és társadalmi összefüggéstől szabad elvek szintjén. Éppen ellenkezőleg: fölfedezte a történelmi és társadalmi, vala­mint a földrajzi, kulturális, gazdasági tényezőket. Nemcsak önmagát és létét kell ezekben a dimenziókban élnie, hanem kereszténységét is. Keresztény el­kötelezettsége nem szorítkozik a dogmatikai igazságokra és az istentisztelet kötelességeire, hanem magába akarja foglalni az Egyház történelmi életét, bele­értve annak drámai fordulatait, éppúgy, mint ahogy keresztény módon akarja vállalni saját korát, drámáival és reményeivel, közös felelősségeivel és vállal­kozásaival. Ebből a mély akaratból származik nagy mértékben P. Teilhard de Chardin munkásságának sikere: lehetőséget tár a keresztények elé, hogy el­helyezkedjenek az emberi történelemben, sőt a mindenség teljes történetében, és történelmi Krisztus-hitet éljenek, annál teljesebb jelleggel, mert ez a hit nincs elvágva az emberbe és a világ jövőjébe vetett hittől. Az ökumeniz- mus ugyanezekből a mély vágyakból húz hasznot, amennyiben az is utat nyit (más szinten ezt teszi a társadalmi vagy politikai cselekvés is) a mai keresz­tények igényének, hogy vállalják az Egyház életének történelmi drámáit és jelen­legi nagy ügyeit. Nem az önmagában vett, hamis időtlenségben értelmezett Egyházét, hanem ezét az Egyházét, amely húsában hordja az átélt tragédiák stigmáit: a keleti szakadásét, a reformációét, a modern racionalizmusét, a marxizmusét és a proletárok helyzetéét, a háborús fenyegetésekét, a XX. szá­zadra jellemző társadalmi és politikai ütközésekét... Az Egyház, amelyet a mai kereszténynek szeretnie, előmozdítania és mindenekelőtt megértenie kell, mind­ezektől történelmileg meghatározott Egyház. De egyben meghatározzák belső mozgásának szépséges és tiszta irányai, hogy alkalmazkodjék a világhoz, amely­hez hozzá van kötve, és feleletet adjon neki, saját történelmi útjának lényegileg misszionárius idején. 28

Next

/
Thumbnails
Contents