Szolgálat 63. (1984)
Tanulmányok - Teleki Béla: A plébániai élet teológiájához
a vég (Mk 13,10; Mt 24,14). Maga Pál nem pásztornak, hanem a nemzetek misz- szionáriusának nevezte magát (1Kor 1,17; 3,10). így be lehet fejezni „az evangélium hirdetését, s tudomást szerez róla minden pogány“ (2Tim 4,17). Az Egyháznak és alapsejtjének, a plébániának ezt a modelljét a II. vatikáni zsinat hivatalosan megfogalmazta, jelesül az Egyházról szóló dogmatikus kons- titúcióban. A missziós lelkűiét lényege az Egyháznak (16. p.), a keresztények mindenekfölötti, egyetemes kötelessége (17). Olyan fontos ez, hogy egész határozat szól az Egyház missziós tevékenységéről. Ennek megnyilvánulása mindenekelőtt erősebb hit és nagyobb szeretet elültetése Isten egész népében (35. p.). Minden keresztény „alapvető kötelessége“ és „központi feladata“ ez (36. p.). A 37. pont minden kereszténynek ezt a személyes missziós kötelességét kiterjeszti az egyházmegyei és plébániai közösségekre. A teológusok között Godin abbé ennek a misszionáriusi ébredésnek az úttörője. Jelszava: „Franciaország missziós terület.“ Suenens bíboros könyvet írt a missziós tevékenységről: „Evangéliumot minden teremtménynek.“ Feltin bíboros azt mondja, hogy „az egész Egyháznak a missziós tevékenység állapotába kell helyezkednie“. Pierre Charles, a missziós tevékenység legjelentősebb teológusa szerint „a misszionárius megbízatása nem az, hogy lelkeket mentsen meg, hanem hogy megalapítsa a látható egyházat ott, ahol addig még nem létezett.“ Minden plébánia területén élnek olyanok, akiknek szükségük van a plébániai közösség missziós munkájára, ami keresztény közösségeinknek sajátos dimenziót ad. 7) A plébániák eszkatológikus modellje A zsidóknak szóló levél a keresztény közösséget mint a szövetség népét írja le, amely számkivetésben él, és a szombati nyugalom felé siet. Hasonlóképpen az Apokalipszis a hívők közösségének eszkatológikus képét adja. Az egész kozmosz, mint valami édesanya, szülésben vajúdik, míg a fiú megszületik (Róm 8,23). Ezek a plébániák és az Egyház e modelljének bibliai alapjai. A II. vatikáni zsinat „Lumen gentium“ konstitúciója egész fejezetet szentel „a zarándok egyház eszkatológikus természetének és a mennyei egyházzal való egységének“. Az Egyház csak a mennyei dicsőségben fogja elérni teljes tökéletességét (48. p.). A keresztény közösség zarándoklata most „árnyékban folyik, míg végül kinyilvánul teljes fényességében" (8. p.). Ugyanilyen szemléletet látunk az isteni kinyilatkoztatásról szóló konstitúcióban. „Amint a századok követik egymást, az Egyház állandóan előre tart az isteni igazság teljessége felé, míg Isten szava mindenestül be nem teljesedik“ (8. p.). Az eszkatológia katolikus teológusai közül Schillebeeckx és J. Metz a legismertebbek. A keresztény eszkatológia alapeszméje azonban a plébániák számára szerintem a II. vatikáni zsinat lelkipásztori konstitúipiójában van adva: „Miután engedelmeskedtünk az Úrnak, és az ö szellemében tápláltuk a földön az emberméltóság, testvériség és szabadság értékeit, s természetünk és vállal24
