Szolgálat 63. (1984)
Tanulmányok - Teleki Béla: A plébániai élet teológiájához
kozó kedvünk minden jó gyümölcsét, újból meg fogjuk találni ezeket, de megtisztítva minden szennytől, tündöklőén és megdicsőülve. Akkor lesz ez így, amikor Krisztus átadja az Atyának az örök és egyetemes birodalmat, az igazság és élet, a szentség és kegyelem, az igazságosság, szeretet és béke birodalmát. Ez a birodalom titokzatos módon már a földön is jelen van. Amikor az Úr visz- szatér, teljes virágjában bontakozik ki“ (39. p.). Az erre való ráébredés nagy reménnyel tölti el a plébániákat és a hivő népet, és az apostoli Hiszekegy beteljesülésére vezet: „Hiszek a szentek közösségében ...“ Befejezés Az Egyház és a plébániai közösség egyetlen nagy valóság. Nem fejezhetjük ki néhány szóban, még hét teológiai modellel sem. Nincs értelme annak a kérdésnek, hogy melyik a legjobb közülük. Mindegyiknek megvan a használati értéke és a korlátja. A plébániák intézményes modellje erős támogatást kap az Egyház hivatalos megnyilatkozásaiban. Ezekben világosan kifejezésre jut, hogy az Egyház tanítói, szentségi és kormányzati szerkezete isteni kinyilatkoztatáson alapul. — Továbbá minthogy ez a megközelítés súlyt fektet a keresztény eredettel alkotott folytonosságra, fontos kapcsolatokat teremt a bizonytalan jelen és a megbecsült vallásos múlt között. — Végül a az intézményes modell a római katolikusoknak a testületi azonosság erős érzékét adja. A modell hátrányai: a klerikalizmus, a túlzott jogi jelleg és a triumfalizmus veszedelme. A közösségi modell megmutatja nekünk a vallási közösségek természetfölötti célját: embereket közösségbe hozni az istenivel, ökumenikus téren igen termékeny bibliai felfogás ez. Ugyanakkor kitűnő alapja van a katolikus hagyományban. Amennyiben elfogadja — egyénileg és közösségileg — a személyes viszonyt a hívők között és számol a Szentlélekkel, segít feléleszteni a plébániákon a keresztény lelkiséget. Végül találkozik a modern ember szükségleteivel, közösségi igényével. Ezek kiváló előnyei. De gyengéi is vannak. Mindenekelőtt némi homály uralkodik a plébániák ill. az Egyház lelki és látható valósága közti viszony tekintetében, és ez bizonyos dualizmus veszélyével jár. Továbbá feszültséget hoz létre a személyek közötti baráti viszonylatok szövedéke és a kegyelem misztikus közössége között. A szentségi modell előnye, hogy — anélkül, hogy elhanyagolná a látható egyház fontosságát — széles teret biztosít az isteni kegyelem működésének az intézményes keretek között. Továbbá összhangba tudja hozni az egyháztant más hagyományos teológiai témákkal. Indítékokat is szolgáltat az Egyház iránti szilárd hűségre, ugyanakkor teret enged a becsületes bírálatnak is. A szentségek megünneplése a plébániai közösségben alkalmat nyújt a hívők lelki növekedésére, hitük és áhítatuk közösségi kifejezésére. 25
