Szolgálat 62. (1984)

Az egyház szava - A család az emberség iskolája (II. János Pál)

honfitársukkal — és azok vannak többségben. Felelősséget viselnek a jövő nemzedékekért is.

A pápa reményeit és óhajait Libanon Nagyasszonyára bízza. Szerető atyai áldását küldi valamennyiüknek, különösen is a betegeknek, sebesülteknek, a szeretteiket gyászolóknak, a jövőért aggódó fiataloknak, a keresztényeknek és mindazoknak, akik szabad, sugárzó Libanon után vágyakoznak.

A CSALÁD, AZ EMBERSÉG ISKOLÁJA

A pápa beszéde 1983. nov. 6-án

1. Nagyon örülök, hogy fogadhatom önöket a hetedik nemzetközi család- kongresszus alkalmából, amelyet szerveznek, és arra biztathatom: folytassák tanulmányaikat és működésüket a család ügyének előmozdítására. így mint különböző hivatású és más-más környezetből érkezett keresztények, állampolgárok és családfők egyesítik tapasztalataikat, gondjaikat, terveiket és - erről is meg vagyok győződve — bizonyosságaikat.

A mostani kongresszus témája — Család és társadalom - folytatja és kiegészíti már más szempontból megkezdett gondolkodásukat. Köre igen nagy. önökre hagyom, hogy elmélyítsék, és határozott irányelveket vonjanak le belőle a cselekvésre. Állításuk szerint jobban el akarják kötelezni magukat a társadalomban, hogy így több családot tudjanak segíteni gyermekeik nevelésében. Ennek kezdete a személyes haladás a jobb felé, saját gyermekeik tárgyilagosabb megismerése, és ráébredés arra, hogy mások gyermekeivel is törődniök kell.

2. E területen először is szilárd meggyőződés szükséges, hogy a családnak mind a társadalomban, mind az Egyházban eredeti és alapvető helye van. Hallgassák meg együtt újra az Evangélium szavát, az Egyház tanítását, ami feltárja a család sajátos jellegét, benső erőforrásait, küldetésének jelentőségét az emberek és Isten államában (vö. Familiáris consortio 86. sz.). De nincs szükség rá, hogy újból idézzem a keresztény család feladatairól szóló apostoli buzdításom fontosabb helyeit, hiszen olvasták és átelmélkedték. Meg vannak győződve, hogy „az emberiség jövője a családon át vezet“, hogy lehetővé kell tennünk számára a neki kijáró szerepet. De nem elég magasztalni a családot és megerősíteni jogait: konkréten kell nézni, hogyan lehet taglalni a család és a társadalom feladatait. Rövid találkozásunk csak a problémák fölidézését engedi meg. Egyszerűen azt mondanám: egyfelől a családnak megvan a sajátos küldetése tagjainak szolgálatában, megvannak a jogai, tehát szüksége van a társadalom segítségére, hogy gyakorolhassa őket, — másfelől megvannak a kötelességei a társadalom iránt, hogy hozzájáruljon a közösség szolgálatához.

3. Igen, a társadalom bizonyos értelemben a család szolgá- I atár a való, tisztelnie és támogatnia kell, mint „sajátos és elsődleges jogot élvező társulást“, anélkül, hogy a helyébe tolná magát, anélkül, hogy erő58