Szolgálat 62. (1984)
Az egyház szava - A család az emberség iskolája (II. János Pál)
szakosan beavatkoznék felelősségi körébe vagy a családszövetségek kezdeményezéseibe. Ezen a téren a többinél még inkább a szubszidiaritásnak kell érvényesülnie. Hogy csak néhány jellegzetes példát idézzek: akik családot akarnak alapítani, azoknak joguk van elvárni a társadalomtól, hogy kedvező erkölcsi, nevelői, társadalmi és gazdasági feltételek közé kerüljenek. Különösen a házasság intézményes értékét kell a közhatalomnak támogatnia. A családnak joga van a társadalom segítségére abban a feladatban és felelősségben, amit a gyermekek világra hozatala és nevelése jelent; a népes családoknak különösen joguk van megfelelő segítségre. A szülők vagy gyámok támogatását nélkülöző gyermekeknek és az árváknak különleges oltalmat kell élvezniük a társadalom részéről. Ilyen esetben az állam törvényhozásának meg kell könnyítenie, hogy erre alkalmas családok befogadhassák őket. A nevelést illetően: a szülőknek — akik gyermekeik legelső és legfontosabb nevelői maradnak — joguk van az erkölcsi és vallásos meggyőződésük szerinti nevelésre, következőleg az e célra szükséges iskolák vagy más eszközök szabad megválasztására. Meg kell kapniok a társadalomtól a szükséges segítséget és támogatást a segélyek igazságos elosztásával. A vallásos és erkölcsi, valamint a szexuális nevelésnek mindig a szülők figyelmes vezetésével kell történnie. 4. Másfelől a családok joga és kötelessége, hogy a társadalom szerkezetében gyakorolják szociális szerepüket. Ennek a szolgálatnak hozzá kell járulnia a társadalmi viszonyok minőségéhez, az erkölcsi légkörhöz, amitől a közösség erkölcse függ. Ha a család betölti küldetését tagjait illetően, akkor már magában véve is az emberség, a testvériség, a szeretet, a közösség iskolája, s a belőle kikerülő állampolgárok képesek lesznek gyakorolni azt, amit társadalmi szeretetnek mondanék, mindennel együtt, amit ez szükségképpen magában foglal: nyitottság, az együttműködés szelleme, igazságosság, szolidaritás, béke és a meggyőződéshez való bátor ragaszkodás. Ott van azután az együttműködés egész területe szülők és nevelők között az iskola keretében, vagy iskolán kívüli programok megszervezésében, ahol a keresztény családok részvétele igen termékeny lehet. Gondolok még a családpolitika kidolgozására is, mindarra, ami általában a család jogi és társadalmi helyzetére vonatkozik, valamint azoknak a családoknak segítésére, amelyek anyagilag vagy erkölcsileg kedvezőtlen helyzetben vannak. Jelentős szerepe van itt a családok és főleg a családszövetségek hozzájárulásának, s önök ennek bizonyára nagyon is tudatában vannak. És hogyan feledkezhetnénk meg a tömegtájékoztatási eszközök — sajtó, prospektusok, rádió, televízió, mozi — egyre növekvő befolyásáról, hogy a hitvesi szeretetet, a házassági előkészületet, a házasság intézményét, a család minden értékét úgy mutassák be, ahogyan kedvez az erkölcsi nemességnek? 59
