Szolgálat 62. (1984)

Tanulmányok - Kozma György: A család és a közélet „szentje“: Vittorio Bachelet

mozgalmi élet egyébként Vittorio egész életére jellemző. Csúcspontját akkor érte el, amikor 1964-ben az Olasz Katolikus Akció egyhangúlag országos elnökévé választotta. Az is maradt 1973-ig. E korra esik nemcsak a II. Vatikáni Zsinat befejezése, hanem a világi hívek apostoli tevékenységének fellendülése. Ennek szellemében újította meg a szervezet tevékenységét, szabályzatát, vezető rétegét.

Ekkorra már pap bátyjai is bizonyára megértették, miért volt, hogy öccsük — némi csalódásukra — nem az ö nyomukba szegődött. Vittorio nagyon tudatosan választotta a világi keresztény hivatását, választását nem kisebb személyiség, mint P. Lombardi irányításával ejtve meg. Úgy tűnik, Isten szándéka az volt vele, hogy már a Zsinat előtt mintegy megtestesítője legyen ennek az ideálnak. 1965 novemberében, a Zsinat vége előtt, így foglalta össze a világi keresztény feladatát a Katolikus Akció központi bizottságában: „Mindenekelőtt kitárulni a természetfölötti életnek. Ennek fő feltételei: Krisztusba kapcsolódni a húsvéti misztériumban összpontosuló szentségek által, gyakorolni a hit-remény-szeretet teológiai erényeit, az elmélkedést és Isten szavának hirdetését, részt venni az Egyház életében és küldetésében, belenőni az evangéliumi tanácsok szellemébe. Továbbá elfogadni és szeretni saját helyünket a világban, mint sajátos módot, hogy megfeleljünk az életszentségre szóló általános hivatásnak: úgyhogy az életpálya, a családi élet, a társadalmi kapcsolatok eszközökké váljanak, amelyekkel a világi betölti küldetését, s együttműködik Istennel a világ rendezett növekedésén és megszentelésén.“ Ez elsősorban saját életprogramja volt. Mindennap elmélkedett és szentmisére ment, feleségével együtt. Állandó lelkivezetője volt, évente lelkigyakorlatot végzett. Feleségével mondta el mindennap az olvasót; a kis fekete füzért a nadrágzsebében hordta, halálakor is vele volt. Minden vasárnap együtt olvasták a Szentírás egy-egy fejezetét, közös tanulmánnyal és imával mélyítve el jelentését. Amikor meghívták a Katolikus Akció alelnökének, éppen az egyetemi katedra megpályázására készült. De nem törődött azzal, hogy az idő, amit így tanulmányaitól és a tudományos munkától von el, talán karrierjét veszélyezteti, hanem az Egyház érdekeit elébe tudta tenni a sajátjának, — abban a nyugodt meggyőződésben, hogy aki először Isten országát keresi, az a többit ráadásul kapja. így is történt.

Bensőséges családi élete és közéleti feladatai mellett mindig kész volt a bőkezű anyagi segítésre és nem sajnálta az időt a személyes, lelki segítségre sem, bárki fordult hozzá.

Példaadó keresztény életének elismerése volt, hogy 1967 és 76 között a Világiak Tanácsának első tagjai közé hívták meg. Ezt a szentszéki intézményt VI. Pál pápa alapította 1967 Vízkeresztjén.

Természetesen a megújulás nem ment akadályok nélkül. Családi életére is jellemzők azok az elvek, amelyeket az akadályokat gördítőkkel kapcsolatban vallott. Már 1947-ben, az általa kiadott Ricerca című lap vezércikkében így ír az ellenségszeretetről és a keresztény megbocsátás alapjairól: „Az egyháznak és a híveknek mindig lesznek ellenségei Jézus ígérete szerint. A katolikusok

47