Szolgálat 62. (1984)

Tanulmányok - Dr. S. Smolnig - Fényesi Márk: A családtervezés problematikájához

a legjobb előkészület, hogy valóban megnyílhassak neki. Amikor megismertem, azt terveztük, hogy hat gyermekünk lesz. Hogy miért éppen ennyi, azt nehezen tudnám megmondani. De megvalósult. Sok küszködést jelentett, amikor úgy láttuk, hogy több gyereket már nem tudunk vállalni. Mert szeretetünket mindenképp meg akartuk őrizni, kinyilvánítani, s ugyanakkor biztonságot akartunk, ami nélkül csak idegesek lettünk, összefoglalva azt mondanám, hogy nem lehet tárgyiasan tervezni. A személyünkbe gyökerezett alapértékeket kell elsajátítani, ezeket fejleszteni. Akkor napról napra megtaláljuk majd, hogy kell egymással és gyermekeinkkel a szeretet szellemében alakítani életünket. Sok imát, lemondást és együttes döntést kívánt meg, de megérte."

Ez a pár gondolat már jelzi, mekkora feszültségek rejlenek az oly egyszerűnek látszó és ma annyira hangoztatott családtervezés fogalmában. Együtt kell működnie a szív (a szerelem) és az ész (a tudatos vállalás és önátadás) logikájának. A szülők vállára nehezedik a végső döntés, de az egész társadalommal áll kölcsönhatásban. A mindennapra vonatkozik, s mégis Isten előtti őrök szempontok szerint keli, hogy történjék. Az egész embert érinti: testi-lelki, egyéni és közösségi, természetes és természetfeletti dimenziójában. Ezért az egész ember bevetését kívánja meg, ami — éppen a legdöntőbb lépéseknél — személyes reflexiót és állásfoglalást jelent. Vagyis tervezést. Nem a cél és eszközök közötti pusztán rideg logikai számítást, egyenletfelállítást. S mégis a célra szegezett szem és szív kutatását, készségét, hogy a másikkal mind jobban megvalósíthassuk Isten nekünk szánt tervét. „Isten ugyanis mint az élet Ura az emberekre bízta rá az élet fenntartásának döntő szolgálatát, és ezt emberhez méltó módon kell végezni“ (Gaudium et Spes, 51).

A családi élet egyik lényegbe vágó összetevőjéről van itt szó. Nem elég tehát csak valami burkolt, ösztönös módon elintézni. Újra meg újra át kell gondolni, át kell imádkozni, hogy az Isten akarta boldogság egyik tényezője legyen. Ezért szeretnénk néhány szempontot külön is kiemelni.

1. A családtervezés mint szakkifejezés a nemzési funkcióknak a családon és a társadalmi szerkezeten belüli felelősségteljes használata (I. Praktisches Wörterbuch der Pastoraltheologie, Herder 1975, 295). Ez a meghatározás túl szűknek tűnhet, mert nem emeli ki azonnal a családi életre való felkészülés és átfogó tervezés fontosságát. Rámutat azonban egy igen döntő összefüggésre. A család nem egyedülálló sziget. A közösség sejtje. Kihat rá az ebben uralkodó felfogás, amint az egyes családok szelleme sem marad nyom nélkül az egész társadalom alakításában. Ezért van az, hogy az Egyház mindig sürgette, hogy a keresztény családok vállalják közéleti felelősségüket is. Nem utolsó sorban éppen az által, hogy az olyan keretek felállítását szorgalmazzák, amelyek a helyes családtervezést mozdítják elő. „így tehát a családokban egyre inkább tudatosulnia kell annak, hogy .főszerepet játszanak a családpolitikában': máskülönben épp a család lesz az első áldozata azoknak a bajoknak, amelyeket nem elhárítani, hanem csak közömbösen szemlélni akart" (Familiáris con- sortio, 44).

38