Szolgálat 62. (1984)
Tanulmányok - Balogh Vince: Családpasztoráció ma
Ezt a gyakorlatot évszázadok óta kiszorította a különböző okoknál fogva bevezetett csecsemőkeresztség. A megkeresztelt gyermek beleszületett egy keresztény nagy-családba, keresztény alapokon álló társadalomban nevelkedett, és szinte az anyatejjel szívta magába a keresztény vallási élet elemeit. A világ, amelyben ma élünk, gyökeresen más: a kereszténység megszűnt államvallás lenni, az állami törvények egyre inkább emancipálódnak a keresztény világnézet hatása alól. Az evilági felfogás átjárja már évszázadok óta a családok nagy részét. A szülők gyermekkorukban még részt vettek az iskolai hittanórákon, de hitük gyermekcipőben maradt, az elpogányosodott világ sok esetben csorbát ejtett rajta, és semmiképpen sem képesek arra, hogy továbbadják az utódoknak. A csecsemőkori keresztségben a hit magját ugyan beléjük hintették, de az alig csírázott ki, vagy elsatnyult. Hogyan lehet megint új életre kelteni? Ezt a célt szolgálja az ún. neokatekumenátus, vagyis a felnőttek katekézise. Ezt az őskeresztény hitbeli bevezetést egy spanyol fiatalember hívta körülbelül 20 éve új életre, aki egy Madrid környéki nyomortanyán a legkivetettebbek között élt, és megdöbbenve tapasztalta, hogy az evangélium hirdetése e nyomorultak között valóságos csodát művelt. A katekézis ma már több mint 70 országban elterjedt, és csodával határos megújulást hozott. így Róma plébániáinak kb. egy harmada a katekézis alapján újjászervezte a lelkipásztorkodást. A már katekizált csoportok saját körükből ún. „vándormisszionáriusokat“ választanak, s elküldik őket sokszor messze idegenbe, hogy ott is hirdessék az Igét az elpogányosodott keresztények között. A missziósok anyagi támogatását az otthoni közösség vállalja magára. A vándormisszionáriusok kb. 3—5 személyből álló csoportokat alkotnak. Minden csoportban van egy pap, de a mozgalom valójában világiak mozgalma, mint ahogy alapítójuk is laikus. A felnőttek katekézisét csak akkor kezdik el valahol, ha a plébánossal való szoros együttműködés biztosítva van. A katekézis első szakasza 2 hónapot vesz igénybe, heti két órás hithirdetéssel. Az utolsó katekézisen megjelenik a püspök, és ünnepélyes formában átnyújtja a résztvevőknek a bibliát, amely ezentúl hűséges kísérőjük lesz egy életen át. A katekézis szíve-lelke: Jézus Krisztus örömhíre és Isten irgalmának hirdetése. Ahogy Isten ereje Jézust halottaiból feltámasztotta, úgy ma is képes arra, hogy engemet új életre támasszon, hogy magamnak meghalva, szeretetből másokért tudjak élni, úgy, mint Jézus, aki meghalt értünk, amikor még ellenségei voltunk. A mai szekularizált világban olyan keresztényekre van szüksége az Egyháznak, akikre mint jelre mutat a világ: „Nézzétek, hogy tudnak szeretni!“ Az a társadalom, amely elmerül a világi dolgokban, s kivonja magát az igehirdetés és a lelkipásztori munka minden hatása alól, csak az ilyen keresztényeknek fog hinni, hogy Krisztus oldalán van az igazság. „Mi vagyunk az egyetlen biblia, amelyet a világ még olvas és megért.“ 36
