Szolgálat 62. (1984)

Tanulmányok - J. Nourissat: Néhány eszköz az elvált és újraházasodott keresztények szolgálatára

megannyi jelzés ez a lelkipásztornak, fel kell tudnia ismerni, helyükre tenni őket, mint „jó“ pásztornak, hogy minden alkalommal felkínálhassa személyes kíséretét és az Egyházét, az illető ritmusához alkalmazva. Az egyes szakaszok ugyanakkor az eivált és újraházasodott keresztények igen sok rejtett és kifejezett kívánságát foglalják magukban a lehetséges megtérés útján. A Szentiélekben és lelkipásztori jártassággal kell tudomásul venni ezeket.

Szüntelenül visszatér mindegyiknél a házasság szentsége érvényességének kérdése, abban a mértékben, ahogyan a Krisztusba vetett hit nő. Alázattal, békésen és bátran kell ezt fogadni. Minden alkalommal eszközöket kell nyújtani, hogy világosságot teremtsünk, és ilyen eszköz számos van.

a) Az illető ébressze föl hitét, jóindulatát Krisztus iránt, aki átadja magát minden elvált és újraházasodott kereszténynek házassága szentségében, amelyet eredeti keresztény családi tűzhelyénél élt meg: ez világosságot hoz. Rá kell vezetni őket, hogy fokozatosan felindítsák hitüket házasságuk szentségének Krisztusában: ettől növekednek. Mindegyikükkel megkeressük, hogyan gyakorolja még most is a rá bízott hitvesi és szülői feladatot. Mindegyiket arra hívta Isten, hogy megkeresztelt házastársával igazi házi egyházat alapítson. Akár hűséges volt ehhez a küldetéshez, akár nem, feladata megmarad. Megfelelő, egyszerű és tisztelettudó kérdések útján könnyű fölébreszteni ezt a hitet anélkül, hogy új kínokat keltenénk. A hit mindig megszabadít.

b) Azután a vihar végisöpört családi tűzhelyük fölött. Mindegyikük sivatagi korszakot élt át. Keresni kell, hogyan nem hagyta el Isten mégsem gyermekeit, hogyan tudott tovább élni a sivatagban, hála megmentésére sietett barátainak. A kétségbeesésnek, a kegyetlen szenvedésnek ez az ideje egyben az Atyaistenbe vetett páratlan reményé is. Minél inkább átélte valaki a kétségbeesést, annál többször került közel Őhozzá, hogy Egyetlenként imádja és találja meg újra.

c) A következő szakasz a barátságé: sokszor kapott segítséget, befogadást, támogatást házaspároktól, papoktól, szerzetesektől, szerzetesnőktől, világiaktól stb. Egy emlékezetes pillanatban kiválasztott egy másik elvált keresztényt, az lett a barátja, a barátnője, azzal a vággyal, hogy együtt haladjanak útjukon. Amikor újra fölidézi ezt a nehéz szakaszt, föl kell fedeznie ott is Jézus jelenlétét, bár igen diszkrét módon. Egyesek ilyenkor visszatérnek a keresztény családi tűzhelyhez: minden újra kezdődik.

d) Igen jelentős ugrás történt, amikor házasságon kívüli viszonyra lépett egy másik — elvált vagy nem elvált — kereszténnyel. „Szedd a holmidat, gyere hozzám, jobb lesz együtt.“ Itt kezdődik a lelkiismeret küzdelme, hogy megtudja, „kihez tartozik az ember“. Drámai helyzet. Mindegyik azt kívánja a másiktól, hogy olyan legyen, mintha felesége, mintha férje lenne. A házasságtörés, a keresztény házassághoz való hűség teljes problematikája fölvetődik itt. De még semmi sem végleges. Elengedhetetlen, hogy, újból megtanuljunk Istenre hallgatni, szenvedni, imádkozni, nagylelkűnek lenni, hogy kikutassuk Isten akaratát.

26