Szolgálat 62. (1984)

Tanulmányok - Örök útitársak (Szerkesztőség)

A kegyelmet, — ma már így látom — az őszinte barátok jelentették. Azok, akik reálisan rávezettek a konfliktusok valóságos okaira, és szeretet-közössé- gükkel segítettek viselni azt a terhet, amibe egyedül valószínűleg beleroppantunk volna, elvesztettük volna az egymáshoz visszavezető utat.

Ma már gyerekeink önállóak, két unokánk aranyozza be életünket, és úgy érezzük, hogy érdemes volt megküzdeni önmagunkkal egymásért. A szeretet elmélyült, új távlatot nyert, és éppen a nehézségek mutatták meg házasságunk értelmét, adták vissza az egymást kiegészítő természet örömélményét.

A kihordott konfliktusok és megoldott problémák tanulságai azonban számos olyan kérdést hagytak nyitva, amelyen ma is gondolkodom. Miért nem találkozhattam a házasságkötés előtti időben olyan intézménnyel, személlyel vagy lelki vezetővel, aki feladatának tartotta volna a házasságra való előkészítést? Irodalma sem volt akkor a családalapítás és családi élet ma már sokoldalúan feltárt lélektani, szociológiai és teológiai vetületeinek. Ma már érzi a társadalom, az egyház is, hogy nem elegendő a jó szó, a figyelmeztetés. Tervszerű felvilágosításra és szükség esetén intézményes segítségre van szükség ahhoz, hogy a fiatal nemzedék hatásos indítást kapjon a nehéz feladatra, válság esetén a megoldásra. Segíthet a modern pszichológia is.

Nem megyek részletekbe. Ugyanis több mint három évtizedes házasélet után, minden racionális okoskodás ellenére megtapasztaltam, hogy a házasság két ember egy életre szóló értelmes kegyelmi közössége. Értelmes közösség, mert az egymáshoz való állandó alkalmazkodás és egymás kiegészítésének feladata aktivizálja és el is mélyíti azokat a lelki erőket, amelyeket a megértés és szeretet hoz felszínre. Érleli, nyitottabbá teszi a személyiséget. Kegyelmi közösség is, mert a sikeres házassághoz, de a kevésbé sikeresnek érzett életközösséghez is kevés csupán a jószándék. Hozzátartozik az állandó áldozatkészség is, és ennek forrása a nyitottság a természetfeletti világ, Isten felé.

Hogy mindez elmélet? Okoskodás? Látszólag igen, mert a sikeres házasságra irányuló készséget minden fiatal a családi közösségben nyerheti el legtermészetesebb úton, a szülők példája nyomán. És akinek ez a kegyelem nem adatott meg? Az számíthat másfajta kegyelemre, mert „Hiszen kegyelemből üdvözöltetek a hit által, s ez nem a magatok érdeme, hanem az Isten ajándéka“ — mondja Szent Pál az efezusiaknak második apostoli útján. Mert a házasság, a család szeretetközössége, különösen válságos, új értékszemléletért küzdő korunkban, ugyancsak Isten ajándéka, amely bőven árad, ha elfogadjuk.

(összeállította a szerkesztóség)

22