Szolgálat 62. (1984)

Tanulmányok - J. Nourissat: Néhány eszköz az elvált és újraházasodott keresztények szolgálatára

Jacques Nourissat

NÉHÁNY ESZKÖZ AZ ELVÁLT ÉS ÚJRAHÁZASODOTT KERESZTÉNYEK SZOLGÁLATÁRA*

Még jobban a nagylelkűség, az intelligencia és az okosság jegyében álló lelkipásztori elkötelezésre van szükség — a jó Pásztor példájára — azokkal a családokkal kapcsolatban, amelyek tárgyilag nehéz helyzetek elé kerülnek, gyakran függetlenül saját akaratuktól, vagy különböző természetű más követelmények súlya alatt (Familiáris consortio körlevél).

Ezek e jegyzetek negyven éves papság után kerültek papírra. Különféle papi szolgálatok során fedeztem föl, értékeltem ki és vettem alkalmazásba az itt következő gyakorlati eszközöket, sőt tanítottam meg rájuk világiakat, lelkipásztori szolgálatban álló férfiakat és nőket, papokat, szerzeteseket, mindenfajta keresztény közösséget. 1948 óta a „Lataste testvériségek" megkülönböztető jegyei lettek, amelyek az irgalmasság igazi kis laboratóriumai. 1974 óta pedig igen jól fogadták és dolgozták fel őket különféle üléseken és gyűléseken Francia- országban, Olaszországban, Haitiban, az USA-ban, Kanadában, Québec tartományban. Még misszionáriusok is élnek velük Óceánia vagy Afrika országaiban.

Amikor elvált és újraházasodott keresztények keresik a világosságot, feleletet kívánnak, föl akarják ismerni Isten akaratát saját magukat és családjaikat illetően, ez mindenképpen fájdalmas, kényes és kellő időt követelő folyamat. Nekik, övéiknek, családjaiknak, gyermekeiknek mindez sürgető. A helyi egyháznak is sok időre lesz szüksége ahhoz, hogy megtalálja és felajánlja a megfelelő és minden kétértelműségtől mentes eszközöket ezeknek a fivéreinek és nővéreinek, akik Jézust keresik, az ő evangéliumát és Krisztus közösségének, vagyis az Egyháznak evangéliumi erkölcsét.

Az egyes helyzetek olyan különbözők, hogy már csak ezért is idő kell a tisztánlátáshoz. A lelkipásztor mindig szem előtt fog tartani két bizonyosságot: Egyfelől az irgalmasság Atyja őket is szüntelenül az életszentségre hívja, minden helyzetből kiindulva. Szüntelenül felajánlja nekik a kiengesztelődést Krisztusban. Másfelől Jézus és a Szentlélek állandóan dolgozik bennük, hogy mindennap kísérje őket a számukra lehetséges ritmus és „az Egyház fokozatosságának törvénye“ szerint. E két valóságos ösztönző erő között haladnak, előre mennek, majd visszaesnek, futnak, elbuknak, megint fölkelnek, akárcsak mi, — fivéreink, nővéreink az éietszentség útján.

Lehetetlen, hogy az Atya anélkül indítaná el gyermekeit az Egyházban élő Krisztusa felé, hogy ne biztosítana mindent konkrét elkísérésükre, Fiának irgalJ. N. a dijoni egyházmegye papja 1943 óta. Tíz évig káplán volt, négy évig falusi plébános, 14 évig a dijoni műszaki kollégium lelkésze. 1970 óta „az irgalmasság misz- szlonáriusa“. 30 éven át a Lataste testvériségek lelkésze volt az országban. 1943-ban a kanadai Québecbe költözött. . *

23