Szolgálat 62. (1984)

Tanulmányok - Örök útitársak (Szerkesztőség)

A mindennapok sodrában

Krisztussal sziklára építjük családi hűségünket. De a környezet nem egyszer cinikus árral akar megrendíteni. Máskor ott fog tüzet a szívünk, ahova ártatlan pihenésért mentünk. Vagy pedig mégis csak vissza akar lopakodni önző szabadságunk, igának érezzük a szeretet terhét. A hűség a mindennapban mutatkozik meg. — Erről többen is nyilatkoztak:

— Van, aki azt hiszi, hogy az egyházi esküvő automatikusan megvéd, hogy ezentúl többé már senki más nem tetszhet a házasoknak. Nem megoldás, hogy szemellenzővel akarjuk járni a világot. Külső, szellemi, egészséges érzelmi kapcsolatokra is törekszik az ember, ami helyes. Ha csak erőszakkal tudja hűségét megőrizni, akkor már nem sok érték van benne. Ha szemünk nyitott, akkor újra meg újra felújíthatjuk a házasságnál kimondott döntést. Mégis van egy határ. De hol? Állandóan a határon járni veszélyes lehet.

— A családi élet egyik problémája a személyes külső kapcsolat kérdése. Néha meghívják az embert munka után pl. névnapot ülni. Azután rossz szemmel nézik, ha azt mondja, elnézést, rajtam a sor elhozni a kicsit az iskolából. Ugyanígy lenézik az embert, mert nem más asszonnyal szórakozik, nem csalja meg a feleségét. — A mi véleményünket diktálja a saját erkölcsi felfogásunk, de a tágabb környezet semmiképpen sem ezt ajánlja az embernek.

— Ha a házastársi kapcsolaton belül hosszú időn keresztül van lehetőség a fejlődésre, akkor nem történhet baj. A feleséggel eltöltött meghitt órák mindig tudnak újat adni, és ugyanakkor kudarcot is vallhatunk. Az újdonság erejével hathat egy új kapcsolat. De ha a megszokott partnerrel, a feleséggel is vannak jobb, vannak rosszabb alkalmak, akkor a napnál is világosabb, hogy teljesen új emberrel, mindig változó partnerrel nagyon kétes értékű örömökhöz juthatunk.

— A hűség nem fogalmazható meg szavakban. Mindenki maga tudja, mi az, amit megengedhet, és mi az, ami a belső mércéjének nem felel meg. Ha én önző módon keresem, hogy nekem jobb legyen, akkor hűtlen vagyok. Tulajdonképpen egy jó házasságban föl sem merül, hogy a saját kedvemet keresem a másik kárára. Az, hogy van felesleges húsz percem, és ezalatt leülök a parkban, nem gond. Viszont ha éppen otthon kellene lennem vacsorára, vagy más miatt, ha számítanak rám, akkor a családdal szemben hűtlen vagyok. Mindenkinek kell, akármilyen jó házasságban él, egy kis szabadság, egy kis csend, békesség, amikor regenerálódik. De amit az ember úgy csinál, hogy nem szeretné, ha a másik megtudná, az hűtlenség még akkor is, ha semmi úgynevezett rosz- szat nem tett.

Érdemes

A szeretet nem érdek, nem is eredménykeresés vezeti. Der erőt nyújt, ha rámutatnak, hogy érdemes hűségesnek lenni, hogy megéri családunk boldogságáért minden mást feláldozni. Idősebb íróember, családapa gondolatai:

Valamikor este, munkából hazatérve, elkísértek azok a gondok a város utcáin, amelyek napközben foglalkoztattak. Annál erősebben követtek, kavarog19