Szolgálat 61. (1984)
Eszmék és események - Élménybeszámoló Krakkóból a pápa látogatásáról (1983) (Egy résztvevő)
nő, amilyenben távolodunk tőled. Napjaink tele aggasztó eseményekkel. Háborúk, szerencsétlenségek tizedelik az emberiséget. Meg-nem-értés, gyűlölet az egész vonalon. Szétzilált családok, elárvult gyermekek, elpusztult otthonok, menekültek százezrei. Éhhalálra ítéltek, nyomorékok. Gyengék letiporva, ártatlanok bebörtönözve. Nincs kín, amit a mai emberiség nem érez. Irgalmatlanok, önzők lettünk nélküled. Csak saját vélt boldogságunk után törtetünk mindenen keresztül. Szörnyű ez a látomás! A te elgondolásod ez, Uram, vagy mi magunk zúdítjuk magunkra ezeket a mérhetetlen szenvedéseket? Hiányzik ez a te megváltó szenvedésedből? Ha már szenvednünk kell, nem tudnád megértetni velünk, mit kezdjünk a kínjainkkal, hogy tönkre ne menjünk alattuk? Hogy valami megváltás sarjadjon belőlük a magunk és mások számára. Mi a terved ezzel a sok szenvedéssel? Minden kor emberének ez volt a kérdése. Ez a mienk is! Bár kétezer éve a feleletet is tudjuk rá, a kérdés ezerszeresen hangzik feléd naponta. Nem akarjuk ezt a feleletet, amit kaptunk. Téged és keresztedet. Nem! Menekülünk tőle. így menekülünk tőled is, és rohanunk feltartóztathatatlanul a vesztünkbe, a még nagyobb és még értelmetlenebb szenvedésekbe. — Uram! a közelemben is annyi a nyomor. Itt is alig tudok valamit kezdeni. Vagy még attól is visszariadok, amit tehetnék. Mit kezdenék az egész emberiség nyomorával? Egy csepp lenne a tengerben minden erőfeszítésem. Eléd hozom, Uram, minden kínunkat, gyötrelmünket. Mint egyetlen meggyötört testet, Szűzanyád ölébe helyezem az egész emberiséget. Nézz rá! Ezer sebből vérzik, mint te a kereszten. Nézz rá és induljon meg a szíved rajta! Mentsd meg! Sokszor megkísért a gondolat, hogy lemondtál rólunk. Engeded, vagy akarod, hogy úrrá legyen rajtunk a bűn minden következményével együtt. Megérdemelnénk! De te, Uram, irgalmas vagy. Valahol ezt olvasom: ahol elhatalmasodik a bűn, túlárad a kegyelem. Árassz el bennünket kegyelmeddel, Uram, hogy föleszméljünk és hozzád térjünk. Azt is megígérted, hogy velünk maradsz a világ végezetéig. ígéreted valóra váltása az Oltáriszentség. Engedd megtapasztalnunk, hogy itt vagy, és hinnünk, hogy egyedül te tudsz segíteni rajtunk... Alexia ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ KRAKKÓBÓL A PÁPA LÁTOGATÁSÁRÓL (1983) A lengyel földre érkező utas első nagy élménye a határmenti falutól kezdve: egy ország ünnepel! Az első kis falusi fatemplom tornyán már lengeti a szél a pápai lobogót. Még a legkisebb tanyasi ház ablakában is a Szentatya és a czestochowai Szűz feldíszített képe. Ajtókon, erkélyeken, kerítéseken ugyanezek a képek és a sárga— fehér vatikáni zászló. Mindez a legtöbb helyen színes lámpasorral kivilágítva, mint nálunk a karácsonyfákon. Kis erdei kunyhók és lakótömbök tízemeletes bérházai mind így ünnepeltek, akár arra ment a pápa, akár nem. Ahol pedig járt, ott virágerdő volt. Az országúton, ahol autója végigment, feldíszítették a fákat. Oszlopokat vertek le, fakereszteket állítottak, s mindezt színes szalagokkal, köszöntő feliratokkal, vagy szögesdróttal kötötték össze. A drótsorok között a nevek: Auschwitz, Birkenau, Katowice, Ravensbrück — és a többi koncentrációs táboré piros fonallal. 78
