Szolgálat 61. (1984)

Az egyház szava - Bűnbánat és kiengesztelődés (Szinódusi atyák)

bűnbánat szentségével törődtünk. Ez igen jelentős, hiszen segítenünk kell a híveket, hogy jobban megértsék és jobban értékeljék ezt a szentséget az Egyház életében. De ne hangsúlyozzuk túlságosan a kiengesztelődés szentségét, ha ez arra visz, hogy elhanyagoljuk az Egyház általános kiengesztelő küldetését.

Megfelelő távlatba kell helyezkednünk, és próbálnunk kell fölfedezni a kiengesztelődés legmélyebb értelmét, valamint azt a sokféle módot, ahogyan az Egyház teljesítheti küldetését.

Isten atyaságának kinyilatkoztatása az Evangélium szíve. Mint az Atya fiai és leányai, emberi értelmünket meghaladó méltóságra és rendeltetésre vagyunk meghíva, s ennek igen kiterjedt következményei vannak. Mégis — sajnos nagyon is jól tudjuk — egyesek elutasítják Istent, mások nem törődnek vele. Napjainkban sok embert hatalmába kerített a hitetlenség. Megerősítette a bűnre és lázadásra való természetes hajlamunkat. Nem fiák és lányok módjára élünk tehát, s nem fivérek és nővérek módjára viselkedünk egymás iránt. Megoszlott, feszültségekkel teli világban élünk. Nehezünkre esik meggyőződéssel imádkozni: Mi atyánk.

Nemzedékünk hitetlensége a szekularizmus és a materializmus ikerfilozófiájában fejeződik ki. Ezek teljesen ellentmondanak a transzcendens Istenben való hitünknek és az emberi személyről vallott felfogásunknak. Tehát fenntartják azt az elidegenedést Istentől és az emberek között, ami a bűn. Következménye ennek a hamis istenek: hatalom, anyagi gazdagság és féktelen gyönyör imádásának iránya. Ezek a bálványok végül is elpusztítják azokat, akik oltáraikon nekik áldoznak, mert elválasztják imádóikat minden élet forrásától: Istentől, szembeállítják egymással az embereket, és szétrombolják az emberi közösséget. Egyének és társadalom égetően rászorulnak a kiengesztelődésre.

A hitetlenségnek és összeütközéseknek ehhez a világához szól az Evangélium parancsszava: tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az Evangéliumban. Meg vagyok győződve, hogy ezekben a szavakban megtaláljuk a kapcsolatot a szi- nódus két témája közt. De mélyebben kell elmélkednünk jelentésükön. Mint ahogy a tőlünk megkívánt hitnek életre szólónak kell lennie, éppen úgy állandó bűnbánatra is vagyunk hivatva. A bűnbánat egyházának kell lennünk, ugyanúgy, mint a hit egyházának. Isten a szív mindennapos megtérésére (metanoia) és a hitre hív bennünket. Itt van minden lelkiélet alapja, mert enélkül nem létezik szeretet. Krisztus minden emberhez intézi ezt a felhívást. Ennek kell az Egyház változhatatlan üzenetének lennie a világ számára. Mi elveszítettük az érzéket a megtérés és így a bánat iránt, s ennek a veszteségnek súlyos következményei vannak keresztény életünkben. A megtérés és bűnbánat állandó készsége nélkül lehetetlen a kiengesztelődés.

A kiengesztelődés a barátság visszaállítása, az „ellapósodást“ vagy elidegenedést követően. Elvezet az Evangélium legfőbb törvényének, a szeretetnek teljesítésére, a barátságra Istennel és felebarátunkkal. Ajánlom, hogy az legyen

66