Szolgálat 61. (1984)
Az egyház szava - A pápa beszéde a Katolikus Nap zárómiséjén
és teellened“ (Lk 15,18). Az örömhír középpontjában a metanoia, a megtérés igazsága áll. A megtérés lehetséges, a megtérés szükséges! 5. És miért van ez így? Mert itt mutatkozik meg, ami minden ember lelkének legmélyén rejlik, és ott a bűn ellenére, sőt a bűnön keresztül él és hat: az igazságnak és szeretetnek az a csillapíthatatlan éhsége, amely tanúsítja számunkra, hogyan nyújtózik az ember szelleme minden teremtett dolgon túl Isten felé. Az ember oldalán ez a megtérés kiindulópontja. Megfelel ennek a kiindulópont Isten oldalán. A példabeszéd hatásos egyszerűséggel s egyben meggyőző erővel ábrázolja ezt az isteni kiindulópontot. Az apa vár. Vár a tékozló fiú visszatérésére, mintha máris biztos lenne benne, hogy vissza fog jönni. Járja az utcákat, amerre fia hazatérhet. Találkozni akar vele. Ebben a könyörületességben az a szeretet jelenti magát, amellyel Isten az ő Örök Fiában kezdettől fogva szerette az embereket (vö. Ef 1,4-5). Ezt az öröktől fogva az Atya szívében rejlő szeretetet a mi időnkben Jézus Krisztus nyilatkoztatta ki. E kinyilatkoztatás csúcspontja a kereszt és a feltámadás. így nagyon bölcs dolog volt, hogy tegnap, az Európa-vesperáson Krisztus keresztjét a remény jeleként részesítettük tiszteletben: hiszen az 1983-as osztrák Katolikus Nap, az egész Egyházzal együtt, innét szívja életerejét. A kereszt jelében marad mindig jelenvaló minden egyes megtérés isteni kiindulópontja az ember és az egész emberiség történetében. Mert a keresztben szállt le egyszer s mindenkorra az emberiséghez az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretete, ez a soha ki nem merülő szeretet. Megtérni annyi, mint találkozni ezzel a szeretettel, és befogadni szívünkbe; annyi, mint erre a szeretetre építeni föl további magatartásunkat. Pontosan ez történt meg a tékozló fiú életében, amikor elhatározta: „Útra kelek és hazamegyek apámhoz.“ Ugyanakkor világosan tudatában volt, hogy apjához való visszatérésekor be kell ismernie bűnét: „Apám, vétkeztem.“ A megtérés kiengesztelődés. De kiengesztelödés csak akkor jön létre, ha az ember beismeri bűnét. Bűnünket beismerni annyit jelent, mint tanúskodni az igazságról, hogy Isten: Atya, megbocsátó Atya. Aki vallomásában tanúságot tesz erről az igazságról, azt az Atya ismét fiává fogadja. A tékozló fiú tudja, hogy csak Isten atyai szeretete bocsáthatja meg bűneit. A szeretet erősebb a bűnnél! 6. Kedves Testvéreim! Ti ennek a Katolikus Napnak a középpontjába a remény távlatát helyeztétek: mélyedjetek el jól Krisztusnak a tékozló fiúról szóló példabeszédébe. Mindenestül megfelel a valóságnak. A remény távlata szorosan összefonódik benne a megtérés útjával. Elmélkedjetek mindarról, ami ehhez az úthoz hozzátartozik: a lelkiismeretvizsgálatról — a bánatról, azzal az erős eltökéléssel, hogy megváltozunk — a bűnbevallásról az felégtétellel. Újítsátok meg magatokban ennek a szentségnek nagyrabecsülését, amelyet „a kiengesztelődés szentségének“ is hívnak. Szoros kapcsolatban van az Eukarisztiával, 60
