Szolgálat 61. (1984)
Az egyház szava - A pápa beszéde a Katolikus Nap zárómiséjén
a szeretet szentségével. A gyónás megszabadít bennünket a gonosztól; az Oltáriszentség közösségbe juttat a legnagyobb Jóval. Vegyétek komolyan az Egyház kötelező meghívását, hogy minden vasárnap vegyetek részt a szentmise megünneplésén. Itt az egyházközségben mindig újból találkozhattok az Atyával, és fogadhatjátok szeretetének ajándékát, a szentáldozást, reménységünk Kenyerét. Ebből az erőforrásból kiindulva az egész vasárnapot tegyétek az Úrnak szentelt nappá. Mert övé az életünk, őt illeti imádásunk. így a mindennapokban is eleven maradhat kapcsolatotok Istennel, és minden cselekedetetek keresztény tanúságtétellé válhat. Mindezt jelentik a szavak: „Útra kelek, hazamegyek apámhoz.“ El sem lehet gondolni reménységünknek mélyebb és egyben egyszerűbb programját! (Vö. „Dives in misericordia“ enciklika az isteni irgalomról, 5—6.) 7. Ebből a lelki programból kiindulva szeretnék most veletek együtt egyet- mást megfontolni a család és társadalom keretébe tartozó megtérésről. A házasság és a család ma veszélyben forog. Sok ember szenved ez alatt: a házastársak, még inkább gyermekeik, végső soron pedig az egész társadalom. Két évvel ezelőtt az egész világ püspökeinek tapasztalatából így jellemeztem a mai család válságát: „Alapvető értékek aggasztó elsatnyulásának jelei mutatkoznak: téves felfogás a házastársak kölcsönös függetlenségéről; súlyos félreértések a szülők és gyermekek közti tekintélyi viszonyról; gyakori konkrét nehézségek a családban az értékek közvetítése terén; a válások növekvő száma, a magzatelhajtás széles körben elterjedt erkölcsi vésze“ (Familiáris consor- tio 6). Az utóbbinak meggátlására még nem találtuk meg a helyes utat, és szörnyűsége még nagyon is kevés emberben tudatos. Úgy tűnik, hogy ennek a válságnak gyökere mindenekelőtt egy hamis szabadságfogalom. A szabadságot „nem arra való képességnek fogják fel, hogy megvalósítsák Istennek a házasságra és a családra vonatkozó terveit, inkább az önállítás autonóm erejének tekintik — saját önző értelemben vett jólétük érdekében, s nem ritkán az embertárs ellenében“ (uo.). Ezeket a negatív fejleményeket még csak elősegíti a közvélemény, amely megkérdőjelezi a házasság és család intézményét, és az együttélés más formáit igyekszik igazolni. Bár sokan bizonygatják, milyen fontos a család a társadalom számára, mégis túlságosan kevés történik igazi védelmére. De azt hiszem, e válság döntő oka mélyebben rejlik. A házasság és a család veszélyben van, mert gyakran elhalt benne a hit és a vallásos érzék. Mert maguk a házastársak és ezáltal gyermekeik is közönyössé váltak Isten iránt. Kedves édesanyák és édesapák, kedves családok! Ti is keljetek útra, és térjetek vissza az Atyához! Csak Isten előtti felelősséggel ismerhetitek fel és élhetitek meg a házasságban és családban rejlő gazdagság teljes mélységét. Tudom, hogy Ausztriában az elmúlt években sok pap és világi próbálta a házasságot és családot a keresztény szellemből kiindulva megújítani. Tudok fáradozásotokról, hogy segítsetek a házastársaknak igazi partneri viszonyban élni; megadni az asszonynak a házasságban és a családban, a társadalomban 61
