Szolgálat 61. (1984)
Tanulmányok - Kereszty Rókus: Isten békét teremtett Krisztusban
TANULMÁNYOK Kereszty Rókus ISTEN BÉKÉT TEREMTETT KRISZTUSBAN Ha előveszem az újságot, felcsavarom a tévét, meghallgatom a szomszédok legújabb pletykáit, vagy akár saját szívembe tekintek, mindenütt bűnnel és szenvedéssel találkozom. Ilyenkor megértem annak a rabbinak a felháborodását, aki a második világháború után odavetette a keresztényeknek: „Hat millió zsidót öltek meg a haláltáborokban, s maguk megváltásról, Istennel kibékült világról mernek beszélni?“ Azonban ha éppen szerencsém van, a gyilkosságok és szeretkezések közti szünetben felbukkan a képernyőn a kalkuttai Teréz anya: viharvert arca olyan mély derűt sugároz, hogy még a legmegkínzottabb haldokló arca is kisimul tőle. S ha a második világháború haláltáboraira gondolok, feltűnik Edith Stein és Maximilian Kolbe alakja: békéjük és szeretetük hány állattá alacsonyított rabnak adta vissza emberi méltóságát! íme, ez a Krisztus első és végső eljövetele közti időszak ellentmondásos feszültsége. A világ valóban egyszerre megváltott és megváltatlan. Krisztus megváltása hatalmas erő azokban, akik befogadták. De ha az egész emberiséget nézzük, újra meg újra csak mustármagnak, elenyészően kis darab kovásznak tűnik. Próbáljuk megérteni, mit jelent az a tény, hogy Isten kibékítette a világot önmagával Krisztusban (2Kor 5,18-19). Nem szoros értelemben vett exegézist adunk, nem is törekszünk az egész szótériológia szintézisére. Néhány töredékes gondolatot vázolunk fel abban a reményben, hogy a megváltás misztériumának egy-két szempontját jobban megvilágítja. 1. A bűn és bűnhődés összefüggése Keresztény hitünk szerint a közmondás: „ki miben vétkezik, abban bűnhődik“, a szó legszorosabb értelmében igaz; vagyis minden bűn önmagában hordja büntetését. A bűnben szándékosan megtagadom az Istentől alkotott értékrendet: Istentől függetlenül, az általa teremtett valóság természete ellenére önkényesen döntöm el, mi a jő és mi a rossz számomra. Úgy, mint az első ember, isten akarok lenni (Tér 3,5). Ezáltal nemcsak Istennel, Teremtőmmel és Atyámmal kerülök szembe, hanem önmagámmal is: letagadom teremtmény voltomat, elvetem istengyermekké fogadásomat. Aki azonban önmagát legfőbb értékké teszi, felebarátjával is szembekerül. Aki lelke mélyén elhitette önmagával, hogy ő a legfontosabb, hogyan volna képes arra, hogy felebarátja jogait tiszteletben tartsa? Az Isten elleni lázadást szükségképpen követi az ember ember ellen lázadása, Ádám és Éva bűnét Ábel meggyilkolása. 5