Szolgálat 61. (1984)

Tanulmányok - Roger Schutz: Levél a katakombákból

sen a helyi közösséghez, a plébániához szokásos istentiszteleteiken. Igyekezzetek megtoldani őket imádságos énekekkel, és máris létrejön ott az imádás tere'3.

Helyi közösségeddel vagy az egyházi mozgalmakkal együtt keresd, hogyan lehet megvalósítani a „Levél a katakombákból“ tartalmazta kiengesztelődési felhívást.

Ha lehetséges, elmélkedjél a helyi közösség, a plébánia felelőseivel azon, hogyan kell megosztani azokat az egyházi javakat, amelyek nem nélkülözhetetlenek a szolgálathoz; de gondold meg, hogy az eszközök egyszerűsége nem vezethet sem fagyosan szigorú élethez, sem elbizakodott bíráskodáshoz: ez széttördeli a közösséget. Egyházi fogadóhelyiségek és irodák néha nagy anyagi eszközökre engednek következtetni, holott szó sincs erről. Igen gyakran világias légkört árasztanak. Ha feladatuk szükséges is, miért lennének a világi ügyintézés tükörképei? Az egyház intézményein belül minden adminisztrációs viszonylatnak át kell alakulnia, sőt átváltoznia a lelkipásztori figyelmesség folyamatában.

Néhány plébánia együtt a béke és igazságosság előmozdítójává válhat városnegyedükben. Kísérhetik útjukon a társadalom elfeledettjeit, akiknek nincsen szavuk, mellettük állhatnak, amikor a kerületben megoldásokat és nélkülözhetetlen átalakulásokat javasolnak az emberméltóság érdekében.

Munkádban szaktudásodat a szolgálatra irányítsd, ne emberi érvényesülésre. A karrierizmus kiragad a boldogságok egyszerű szelleméből. Engedd kibontakozni sajátos adományaidat; a másoké utáni sóvárgás oda vezetne, hogy elhanyagolod a tieidet'4.

Óvakodj a javak halmozásától, folytonosan egyszerűsítsd életmódodat. Oszd meg, amid van. Az anyagi javak megosztása föltételezi a lelki javak megosztását is. Az osztozás nem segély, hanem önmagunk odaadása. Lakásod legyen egyre inkább „názáreti ház“'5, amely egyszerű szépségében mindenestül mások befogadását, az imádságot, a mások felé tartást szolgálja.

Hogy hozzájárulj a világbéke építéséhez, emlékezzél meg: a béke önmagadban is épül. Áraszd szét környezetedben, nem elméletben, hanem a valóságos 13 14

13 Amikor a kisközösségek bensőségesen a helyi közösséghez, a plébániához kötődnek, belülről az Evangélium kivételes kovászai lehetnek.

14 Saját — Istentől származó — adományaink, saját magunk értékelésének elvesztése hátrafelé húzza az embert. Nem kiút, ha önmagunk túlbecsülésével reagálunk, például úgy, hogy hajszoljuk az emberek becsülését és a kitüntetéseket. Tudjuk-e, hogy a hatalomvágy odáig vihet, hogy mások tetemén keresztül valósítjuk meg magunkat, sőt övéinek testén is átgázol valaki a siker elérésére? Az út az elfogadás marad: elfogadni saját korlátáinkat éppúgy mint sajátos adományainkat (elfogadni és nem beletörődni, ami a passzivitás útja lenne).

'5 Egy évvel ezelőtt a „Varsói levél" írta le, milyen lehetne egy „názáreti ház". Azt is megemlítette ennek kapcsán, hogy Szűz Mária a felajánlás gesztusát tárta elénk: nem őrizte meg Fiát önmagának, hanem, miután előkészítette, felajánlotta a világnak, íme, ezért jó felajánlani azokat, akiket Isten ideiglenesen ránk bíz. Taizében nem akarjuk „mozgalommá" szervezni a hozzánk jövő fiatalokat, hanem igyekszünk velük együtt megérteni a helyi közösség, a plébánia valóságát, ott, ahol élnek, a többi nemzedékkel közösen.

44