Szolgálat 61. (1984)
Tanulmányok - Tóth József: A bűnbánat és gyónás a pap életében
adott helyzetben. Ha így megnyíltál a világméreteknek, hogyan felejthetnéd el a legelfeledettebbeket, azokat, akik meg vannak fosztva alapvető emberi jogaiktól, politikai börtönökben ülnek, kínzásokat szenvednek, igazságtalanságok áldozatai, a háborús erőszak kiszolgáltatottjai? Keress. Meg fogod találni, amit lehetőségeid szerint megtehetsz. A kiengesztelődésre való felhívás elterjedése érdekében zarándoklatok kezdődnek minden földrészen, egyik helyről a másikra. Mostantól kezdve ezek a kiengesztelődés világzarándoklatának szakaszai lesznek16. Ezen a hosszú úton két világtalálkozónk lesz. Az egyik az elején, az északi féltekén, Taizében, 1985 augusztus 3-tól 7-ig; a másik a déli féltekén. Leszel-e szíveddel, amely oly tág, mint a világ, az Evangélium, a kiengesztelődés kovásza? 1982 karácsonyán 16 Az összes országok fiataljai részt fognak venni a kiengesztelődés világzarándoklatán: először helyileg, megvive helyi közösségeikbe az egyházakhoz intézett fölhívást, többször átelmélkedve ezekkel a közösségekkel együtt, személyes, családi, csoportos, plébániai találkozókon. A zarándoklat a környezetnek megfelelően sokféle formát ölt. Roger testvér Bejrútban, 1982 karácsonyán nyitotta meg. Tóth József A BÜNBÁNAT ÉS GYÓNÁS A PAP ÉLETÉBEN* A bűnbánat és a gyónás nagyon személyes folyamat. Nehéz róla úgy beszélni, hogy esetleg egészen benső, intim rétegeket ne sértsünk meg. De próbálja mindenki megtalálni azt a határt, amit saját magának szabott. Én nem akarok előadást tartani, inkább csak egy-két gondolatot adni a megbeszéléshez. Ha a pap bűnbánatáról és gyónásáról beszélünk, akkor szerintem nem szabad elfelejtenünk, hogy a pap keresztény ember, a pap Krisztus követője, tanítvány! Tehát amit róla mondunk, az áll a hívekre is. Sőt innen indulnék ki: először a tanítvány, a keresztény ember magatartásából, és ehhez járulnak a papi ember sajátosságai, munkájának, meghívásának kibontakozása. A papok gyónására is — úgy hiszem — azt kell mondanunk, hogy nagyon visszaesett. Általában az a tapasztalatom itt Ausztriában, hogy papjaink közül többen nem gyónnak rendszeresen, vagy csak nagyon ritkán gyónnak. Ennek különböző okai vannak. Egy ilyen ok talán, hogy hiányzik nálunk is a bűntudat. Egy másik ok lehet, hogy valószínűleg a híveknél is, nálunk papoknál is hiányzik a képesség és az áttekintés: hogyan kerüljünk közelebb magunkhoz, és hogyan is gyónjunk. Ennek a hiánynak a csökkentésére céloznak rövid megjegyzéseim. * Előadás a magyar papi rekollekción, 1983 Bécs. 45
