Szolgálat 61. (1984)
Tanulmányok - Roger Schutz: Levél a katakombákból
P. S. Az egyházakhoz intézett felhívás konkretizálására Ha már kiengesztelőelve élsz", te már szerves része vagy az egyházakhoz intézett felhívásnak, életeddel válaszolsz rá. Légy a kiengesztelődés kovásza. Az Evangéliumban a kiengesztelődés a jelen pillanat sürgető dinamikája (Mt 5,24). Legalább hetenként menj el egyedül vagy másokkal egy kis kiengesztelódési zarándoklatra. Vagy próbáld elkötelezni magad a kiengesztelődés valami más irányában. A lényeg: légy kovász a tésztában, ott, ahol a mindennapi helyed van, és a plébániádon belül is, az egyházi vagy közösségi mozgalmakban. Engesztelódj ki: apa a fiával, férj a feleségével, hivő azzal, aki nem tud hinni, keresztény a testvérével... Ha hozzáfogsz magad körül, később majd messzire is eljutsz, és föl leszel készülve, hogy az emberi család valamelyik neuralgikus pontjára menj, és ott is megálld a helyed. Tudd meghallgatni azokat, akiket Isten rád bíz. Több-kevesebb lelkipásztori ajándékot kaptál, hogy elkísérd őket (1 Pét 2,4-10). Bármilyen meglepőnek tűnik: miközben másoknak közvetíted Krisztust, magad is jobban meg fogod érteni. Hallgasd meg azokat is, akik életkor, származás, alapvető irányulás szempontjából különböznek tőled'2. Újabb elkülönüléseknek lennél részese, ha elfogadnád, hogy létezik a fiatalok egyháza, vagy társadalmi osztályok egyháza, vagy szegények egyháza, vagy faji egyház, vagy értelmiségi elitegyház, vagy bármi hasonló. Ha valamelyik egyházi mozgalomban, egy csoportban, egy közösségben imádkozol, légy éber: nehogy magatokba zárkózzatok. Csatlakozzatok együtte" Az ökumenizmus nemes hivatásában túl vagyunk az úttörők szakaszán. A mozgalom és az ökumenikus intézmények feladata: folytatni a kitartó munkát, lehetővé téve különböző szinteken a teológiai közeledést és a párbeszédet. De egy másik irányzat is feltűnt. Hogy életének gyakorlatába ültesse át Krisztus szavát: „siess kiengesz- telődni* (Mt 5,24), mindenki máris, késedelem nélkül „klengesztelődve élhet*. Ebből következik, hogy minden ember elővételezheti a személyes kiengesztelődést önmagának mélységeiben. „Kiengesztelödöttként élni* nem azt jelenti, hogy a legkisebb közös nevezőn való egyetértésre igyekszünk. Ugyancsak semmiképpen sem jelenti a hit alapjainak egy szintre hozását. Hanem azt, hogy kibékítsem önmagámban az adományok legjavát, amelyeket Isten letéteményezett a keresztény népben kétezer éves zarándoklata alatt. Fölvenni magamba az ortodox egyházak adományainak legjavát annyit tesz, hogy egy jelenlét örömére bízom magam: a Feltámadott Lelkére. Fölvenni magamba a reformációból származó egyházak adományainak legjavát annyit tesz, mint Isten Igéjébe vetni bizalmamat, azért, hogy legott gyakorlatba vigyem át életemben. Fölvenni magamba a katolikus egyház adományainak legjavát annyit tesz, hogy elfogadom a Feltámadott helyettesíthetetlen jelenlétét az Eukarisztiában, befogadom ezt a bocsánattal együtt, amelyet magánál a kiengesztelődés forrásánál nyújt: ezek az értékek még csak mélyülnek a katolikus egyház jelenlegi biblikus megújulásából. 12 Hasonlóképpen: ne csak azokért imádkozz, akik szeretnek, vagy úgy gondolkodnak, mint te, hanem azokért is, akik nem szeretnek, vagy tőled eltérő utakon járnak (Mt 5,43-44). Az ellenfélért való ima kitágítja, átalakítja a szívet és a szellemet. 43
