Szolgálat 61. (1984)

Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: Gyóntak-e az öskeresztények?

latok elfogadása akadályoz meg bennünket, hanem az, hogy egy részletigaz­ságot eltorzítunk azzal, hogy kedvéért megtagadjuk a vele összefüggő többi igazságot. Az apostolok gyülekezetének egyik legvonzóbb vonása éppen az, hogy a konkrét valóság szövedékét nem szakította szét benne a látszólag ellen­tétes igazságok között válogató önkényes okoskodás. 1. A kiengesztelődés bűnös tettek megbocsátása, ki tagadná? De a meg­bocsátás nemcsak amnesztia, ami szemet huny a meglévő rossz előtt, hanem újra-teremtés, ami felülmúlja a rosszat. Ha Isten megbocsát, nemcsak elfelejti a vétkemet, hanem úgy megváltoztat, hogy joggal és valósággal kedvét talál­hatja bennem, mert újra csíráztatja bennem a bűnös tetteim következtében kialudt életet. 2. Az új élet, amit a kegyelem sarjaszt bennem, az Isten életében való ré­szesedés, hit, remény, szeretet, a jó akarása. De ez az adomány nem idegen jelmezt erőszakol reám, nem szervezetemnek meg nem felelő póttagokat illeszt testemhez, mert hiszen legbelsőbb, legszemélyesebb valóságom az, hogy az Isten képmására vagyok teremtve, és nem találhatom meg teljes békémet anél­kül, hogy Isten fiává válnék. Igaz, a kegyelmet a puszta természet nem követeli meg, de bennem nem holmi elvont „puszta természet“ él, hanem az a konkrét természet, amit Isten ingyen irgalma egyszer s mindenkorra a természetfölötti élet élésére teremtett. 3. A megigazulás új teremtés, amit csak az Isten művelhet bennem: ő az, aki kiengeszteli önmagával a bűnöst. De még a mindenható Isten sem engesz- telődhetik ki azzal, aki elutasítja magától kegyelmi ajándékát. Isten önmagának mondana ellent, ha barátjának tekintené azt, aki nem hajlandó eltűrni, hogy Isten iránti baráti érzületet oltson beléje a mindenható irgalom. Azért a bűn­bocsánat isteni ajándék is, de szabad emberi állásfoglalás is, sőt éppen az a nagy isteni ajándék, hogy Krisztus erejéből szabadon magamévá teszem Krisz­tus Urunk magatartását az Atya, embertársaim, a világ, sőt önmagam iránt. A „megtérés“ tehát nem oka a megigazulásnak, nem is következménye, hanem az isteni tett emberi visszája, a teremtett viasz alakulása az isteni pecsét sze­rint. 4. Nincs ember, aki meg tudná mondani, melyik pillanatban nyerte el egy- egy bűnös a kegyelmet, még magunk sem tapasztaljuk meg ezt a változást, csak bízunk benne, hogy nem tagadta meg tőlünk a kegyelmes Isten. De mivel a megbocsátás igazi minőségbeli változás, az Isten tudja az évet, napot, órát és percet, amikor egy emberi szívben döntő tényezővé tette az élő hitet, mikor egy meghatározott teremtménye kárhozatra méltó Isten elleni lázadóból Isten barátjává, fiává, a mennyország örökösévé vált. De ez a változás mégsem zárult le akkor, mikor megvalósult. Mert ha igaz is, hogy a bocsánat a bűnöst Isten barátjává, fiává tette, a megigazult ember tovább haladhat ebben az ingyen kapott és szabadon elfogadott barátságban holtig, kellene haladnia benne akkor is, ha évezredekig élne. Minél jobban ízleli valaki az új kegyelmi életformát, annál könnyebben fölfedezi, hogy még nem éli egész intenzitással, még nem 15

Next

/
Thumbnails
Contents