Szolgálat 61. (1984)
Tanulmányok - Kereszty Rókus: Isten békét teremtett Krisztusban
mondott“ előző rossz tettének, és megerősítette szülei iránti szeretetét. Hasonlóképpen Jézus kereszthalála nem azért tetszett az Atyának, mert annyira fájdalmas volt, hanem azért, mert Jézus e halál szabad elvállalásával tetőzte be azt a folyamatot, amellyel ellentmondott Ádám bűnének: Ádám és minden leszármazottja a bűnnel az Istennel való egyenlőséget akarta megszerezni. A Fiú viszont nemcsak isteni dicsőségéről „mondott le“ a megtestesülésben (Fii 2,6), hanem szerétéiből elfogadta az ember büntetését, a halált. így a második Ádám tette az elsőének tökéletes ellenpólusa: Az első ember (és minden ember) a bűnben Istentől függetlenül akarja állítani és birtokolni önmagát. Ezzel szemben Jézus annyira szereti Atyját és az embert, hogy egészen lemond önbirtoklásáról az Atya javára. Ezt jelenti halálig menő engedelmessége. Az emberré lett Fiú elfogadja embersége szétesését, a legnehezebb módon, a halálon keresztül adja vissza önmagát Atyjának. íme visszatértünk e rész kiindulási pontjához: Jézus engesztelő elégtétele nem más, mint az a tökéletes áldozat, amellyel Atyja kezébe teszi le önmagát, de abból a szempontból, amennyiben ez az önátadás az ember bűnének szöges ellentéte és szándékos „ellensúlyozása“. A kiengesztelődés művét Jézus egyedül vitte végbe. Egyedül hordozta a bűn számunkra elviselhetetlen terhét, egyedül ajánlotta fel az Atya szentségéhez és jóságához egyedül méltó adományt: önmagát. Mindezt azonban mint az emberi nem képviselője, helyettünk, értünk tette, hogy utána mindannyian részesedjünk benne. 4. A kibékítés mint a Szentlélek müve A Szentlélek műve, hogy Krisztus megváltását kiterjessze az emberiségre. A keresztségben ingyen, meg nem érdemelt ajándékként merülünk el Krisztus megváltó halálába, és részesedünk feltámadt, isteni életében. Krisztus és az Egyház csak hitet kér tőlünk. De ez mégsem jelent kényelmes, „polgári“ kereszténységet. Hiszen az ingyen ajándék éppen azt jelenti, hogy a megfeszített és feltámadt Krisztus bennünk él, és erőt ad a mindennapi harcra. A keresztség nem törli el a bűn evilági következményeit, azaz a szenvedés különböző formáit és a testi halált. De megértjük, hogy ez kihívás arra, hogy a hitben éljünk: ne saját érzelmeink édességéhez tapadjunk, hanem a minden élményünknél nagyobb Istenhez. A saját és a mások bűnei okozta távolság sem tűnik el máról holnapra köztünk és a többi ember között. Éppen a kapcsolatteremtés erőfeszítésében derül ki, hogy minden gesztusunkban mennyi önzés, közömbösség és keménység rejtőzik. De pontosan a köztünk és az emberek közti választófai kitapogatásával kezdődik meg a harc a szeretetért. Ha azzal a mustármagnyi hittel kérjük, amely hegyeket mozgat, az Isten megadja még ebben az életben, hogy néhány rést üssünk a falon, és időnként megízleljük a mennyei Jeruzsálem „egy test, egy lélek Krisztusban“ boldogságát. A testünk továbbra is a földhöz ragaszt, megnehezíti a szellemi és lelki értékek keresését. De emiatt még jobban vágyunk arra a napra, amikor Krisztus földi testünket saját dicsőséges testéhez fogja hasonlóvá tenni (Fii 3,21). A testi halál továbbra is szétrombolja, 12
