Szolgálat 60. (1983)

Eszmék és események - A mai katolikus Luther-kép (Békés Gellért)

kor általában külsőségessé vált vallási élete és romlott egyházi viszonyai szükségessé tették a reformációt. Ez annál is inkább igaz, mert Lortz — Hubert Je- dinnel, a trienti zsinat történetírójával együtt — világosan kimutatta, hogy már a 15. században mekkora erővel jelentkeznek az egyházban azok a megújulást kereső mozgalmak, amelyek katolikus vonalon végül is a zsinat reformjához vezetnek. Mindketten elismerik, hogy Luther, a visszás vallási és egyházi állapotok láttán, Isten előtti felelősségének tudatában fogott a reformáció munkájába. Hogy vállalkozása egyházszakadásra vezetett, annak elsősorban nem a reformátor eredeti elgondolása, hanem a bonyolult történeti helyzet volt az oka: a középkori kereszténység eszméinek és intézményeinek bomlása és egy új kor szellemi és társadalmi törekvéseinek a jelentkezése.

Ami Luther tiltakozását kiváltotta, az a „búcsúk“ gyakorlata volt. Teológiai vonatkozásban ez voltaképpen másodrendű kérdés. A búcsú ugyanis nem bűnbocsánat, ahogy még ma is sokan tévesen gondolják, hanem a bűnbánat szentségében már megbocsátott bűnökért járó, ideigtartó büntetés elengedése. Az örök büntetés alól már magával a bűnbocsánattal fölold az Úristen, hiszen az isteni megbocsátás és a kárhozat lényegileg kizárja egymást. A penitenciát azonban az ideigtartó büntetésekért a pap által az egyház szabja meg. Nos, a búcsú által ezt a penitenciát engedi el vagy enyhíti az egyház azzal, hogy imádsággal vagy alamizsna kötelezettségével helyettesíti. Luthert és nem egy kortársát főleg ez a minden teológiai igazoltsága ellenére is kevéssé evangéliumi rendszer: a penitenciaként kiszabott alamizsnák gyakorlata botránkoztatta meg, mert lelki javak anyagi eszközökkel történő megszerzését látták benne; nem is szólva az alamizsnák kiszabása mögött meghúzódó anyagi érdekről. A befolyt pénzzel ugyanis püspökségek zilált anyagi ügyeit igyekeztek rendezni, vagy azzal fedezték bizonyos vállalkozások, köztük például az új Szent Péter bazilika építési költségeit. Ehhez járultak még a Luther szemében helytelen istentiszteleti szokások, mint például a hívek részvétele és áldozása nélkül, papi áldozatként bemutatott szentmise. Helytelennek találta azt is, hogy Isten bibliai igéjének a hirdetése és a hitbeli válasz üdvözítő aktusa háttérbe szorult, s hogy a hívek figyelme erősen a szentek segítségül hívására terelődött. A kor nominalista irányú teológiája sem elégítette ki, mert nem a szentírás és a hit mélyebb megértését kereste, hanem merő logikai gyakorlattá, terméketlen spekulációvá fajult.

Mindezek alapján Lortz tétele végeredményben az, hogy Luther olyan katolicizmus ellen fordult, amely az ő idejében nem volt „voll katholisch“, vagyis teljes mértékben katolikus. Ha mégis tévedett, annak oka Lortz szerint az volt, hogy a hitből eredő megigazulásnak egyéni vonatkozású, szubjektív felfogásától indítva, nagyon is egyoldalúan értelmezte az üdvözítő hit aktusát. Az egyházi hagyomány és a tanítóhivatal rovására túlságosan kiemelte a hit egyéni átélésének normatív jellegét, ami végül is veszélyezteti az egyéni hit ortodoxiáját, tárgyi igazságát és helyességét; elfeledve, hogy az egyén egyházi közvetítéssel kapja és egyházi közösségben éli meg hitét.

76