Szolgálat 60. (1983)

Eszmék és események - A hatodik római püspöki szinódus (Nemeshegyi Péter)

nem oldja meg a kérdést. Ezért az „Üzenet“ folytatása reményre és megtérésre hív.

Jézus első nyilvános szava: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak!“ Hallgassunk Jézusra, térjünk meg szívből, béküljünk ki a megbocsátó Istennel! így lesz az Isten akarata szerint egy család az egész emberiség; így lesz a világ rendje: igazságosság, igazság, szabadság és szeretet; így születik meg „a szeretet civilizációja".

„A szeretet civilizációja“ — VI. Pál pápának ez a szava, amelyet II. János Pál pápa is sokszor idéz, gyakran visszhangzott a szinódus üléstermeiben. Ebben a „civilizációban“ az etika (erkölcs) fontosabb, mint a technika, az ember többet számít, mint a tárgyak, az emberek törekvésének főcélja nem az, hogy több vagyont, hatalmat stb. birtokoljanak, hanem hogy igaz szeretetben és harmóniában éljenek, és így váljanak igazi emberré. Az ilyen „civilizáció“ az egyetlen alternatíva, amely megoldhatja az ellentétes pártokra, osztályokra, csoportokra szakadt mai emberiség problémáját.

Ehhez azonban nem mások kritizálása, hanem saját magunk megtérése szükséges. Ezért kérnek bocsánatot „Üzenet“-ükben a szinódus püspökei valamennyi keresztény nevében azokért a bűnökért és hibákért, amivel mi keresztények is annyi ellentétet okoztunk a világban. Olyannak kell lennie az Egyháznak — mondja az „Üzenet“ —, hogy az Isten irgalmas szeretetének világos és hatásos jele legyen e világban.

A Szentlélek és a Zsinat szava erőteljesen figyelmeztet a gyökeres lelki megújulásra és a hit egységére. A szinódusi atyák nagyobb egyetértésre hívnak fel mindenkit az Egyházon belül, és sürgetik, hogy minden megkeresztelt együttesen fedezze fel a látható egységre vezető utat az evangéliumi igazságoknak való odaadás által. Együtt kell működnünk más vallásokkal és minden jóakaratú emberrel az emberiség javára. Ünnepélyesen hangsúlyozzák: nem a maguk nevében szólnak, hanem Krisztus követségében: „maga az Isten int benneteket általunk“ (2Kor 5,20).

Isten az Egyházat a világ megbékélésének eszközeként kívánja használni. Ezért akar megtenni mindent az Egyház, hogy előmozdítsa a békét és lefegy- verkezést, és mérsékelje az ellentéteket, amelyek manapság főképp a nyugati és keleti blokk között éleződtek ki. Az Egyház kezében nincs politikai hatalom, de szószólója a világ békére és biztonságra vágyakozó népeinek.

De béke nincs igazságosság nélkül. Ezért törekszik az Egyház minden rendelkezésére álló erővel arra, hogy kiegyenlítse az égbekiáltó egyenlőtlenséget a jómódban élő északi és a nyomorban tengődő déli földteke népei között. Úgy mint Jézus, az Egyház is a szegényekkel, szenvedőkkel, elnyomottakkal és az egész emberiséggel azonosítja magát. Ezért tartja tűrhetetlennek az olyan gazdasági és politikai rendszereket, amelyek az igazságtalanságot állandósítják. Van sok jóakaratú ember, aki változtatni akarna ezen a helyzeten, de nincs hatalma hozzá. Ezért fordul zárószavában a szinódus „Üzenete“ azokhoz, akiknek

72