Szolgálat 60. (1983)
Eszmék és események - A hatodik római püspöki szinódus (Nemeshegyi Péter)
kezében a hatalom: Szánják rá végre magukat egy igazságosabb és békésebb világ megteremtésére. A szinódus „Üzenete" jó összefoglalása annak, amit a felszólalások és viták még sokkal konkrétabban fogalmaztak meg. Egy témáról azonban még röviden szólnunk kell, amelyet az „Üzenet“ csak egy rövid mondatban érint, de a szinódus tárgyalásaiban nagy tért foglalt el, vagyis a bűnbánat szentségének kérdéséről. A gyónást a szinódus okmányai legtöbbször a „kiengesztelődés, kibékülés szentségének“ (sacramentum reconciliationis) nevezik. Ez a név nagyon találóan fejezi ki ennek a szentségnek a lényegét: általa ajándékozza az Isten a bűnbeesett keresztényeknek, Krisztus keresztje és feltámadása által, az Istennel való békét, és a kölcsönös kiengesztelődést. Ezért van szoros kapcsolat a gyónás szentsége és az emberiség társadalmi békéje között. Gonddal töltötte el a szinódus püspökeit az a tény, hogy sokfelé nagyon megcsappant a gyónások száma. Ezért keresték a módját annak, hogy miképen lehetne a „kiengesztelődés szentségének“ menetét úgy megreformálni, hogy az igazi, személyes megtérés, az egyéni, közösségi, társadalmi bűnök felismerése, megbánása és megjavítása, Krisztussal való személyes találkozás és egyben közösségi istentisztelet megvalósulása legyen. Néhány csupán panaszkodó és múltba néző felszólalás mellett nagyon sok okos felszólalás hangzott el erről a kérdésről. A bűn fogalmának teológiailag és lélektanilag mélyebb és helyesebb megfogalmazása; az új gyónási szertartás formáinak jobb alkalmazása; az általános feloldozás kérdése; az adventi és nagyböjti idő jobb fel- használása; kiváló gyóntatóatyák kiképzése; az állandó paphiányban szenvedő országokban felmerülő problémák megoldása képezte számos felszólalás és vita anyagát. Minthogy a világ és a társadalom megbékülése nem valósulhat meg az emberi szív Istennel való megbékülése nélkül, azért bizonyos, hogy az Isten szavának hirdetése, a keresztény szeretet gyakorlata, az eukarisztia megülése mellett a „kiengesztelődés szentségének“ is igen fontos szerepe van a krisztusi béke megvalósításában. Reméljük, hogy a szinódus hatására újra fellendül ennek a szentségnek igazi megértése és gyakorlata. Beszámolónk befejezéséül idézzük a szinódus első felszólalójának, Hamao István yokohamai püspöknek (Japán) szavait. Jól foglalják össze azt, amit Isten nemcsak a szinódus püspökeitől, hanem minden kereszténytől vár: „A Bölcsesség könyve mondja: ,Isten szereti az életet' (11,27). Ha az emberek Assisi Szent Ferenc szellemében magukévá teszik Istennek minden élőlény iránti szeretetét, akkor visszaszerzik majd azt a lelki egészséget, a tisztelő bámulatnak és alázatosságnak azt a szellemét, amely megszabadítja őket a birtoklás és uralkodás vágyától. így lesznek majd béketeremtők, akiket maga Jézus mond .boldogokénak és nevez .Isten gyermekei'-nek.“ Nerneshegyi Péter 73
