Szolgálat 60. (1983)
Eszmék és események - A hatodik római püspöki szinódus (Nemeshegyi Péter)
Az „Irgalmasság Házában“ tehetetlen öregek, betegek, szellemi károsultak várták a Szentatya jövetelét. Csak kevesen tudtak elmenni közülük a kápolnában tartott istentiszteletre. De a pápa végigjárta az ágyakat, hol mosolyogva, hol el-elcsukló hangon vigasztalva, simogatva, áldva. A vendégmunkásokkal - külön is a lengyelekkel — való találkozások hátterét sötétre festette a munka- nélküliség egyre súlyosbodó gondja. Egyik legérdekesebb beszédét püspöktestvéreinek tartotta a Szentatya. Felvázolta az átalakult vezetői stílust: „A püspököknek ma közelebb kell állniok a hívek életéhez. A konvenció kerítései és nem egy előszobakorlát leomlott.“ Krisztus tanújaként, személyes meggyőződésükből erősítsék testvéreiket. Hiszen az istenhitet ma már nem lehet magától értetődőnek föltételezni. Majd az egymással és az összegyházzal való egységet emelte ki. Dr. Rudolf Kirchschläger köztársasági elnök búcsúszavaiban hálásan jelentette ki: osztrák talajon még soha senkinek sem sikerült mindössze négy nap alatt annyi teherbíró hidat építenie. Hidat a testvéregyházak felé, az ifjúság és az öregek felé, a munkások és parasztok, a tudósok és művészek felé, s azok felé is, akik államunk felelősei. „Ha mi Ausztriában olyan emberektől veszünk búcsút, akik drágák nekünk, azt mondjuk nekik: Isten óvjon, viszontlátásra, isten óvja, Szentséges Atya, és a viszontlátásra Ausztriában!“ Ez a látogatásról az államelnök véleménye. És az utca emberéé? Ketten nézik a pápa menetét a bécsi utcán. Az egyik: „A pápa is csak ember!“ A másik: „De abból az emberségből kihoz valamit!“ S. M. A HATODIK PÜSPÖKI SZINÓDUS 1983 szeptember 29-től október 29-éig kerek egy hónapon át ülésezett a pápa elnöklete alatt Rómában a világ püspökeinek 221 tagból álló hatodik szi- nódusa. Ezek az összejövetelek immár a II. Vatikáni zsinat utáni egyház életének ritmusához tartoznak, és eleven képét mutatják annak, hogy a katolikus egyház, a történelemben először, napjainkban valóban egyetemes egyházzá, világegyházzá lett. A résztvevőknek több mint kétharmada az egyes országok püspöki karainak választott képviselőiből áll. Rajtuk kívül a keleti szertartású katolikusok néhány főpásztora, a szerzetesrendek néhány képviselője, a római központi egyházi hivatalok vezetésével megbízott 21 bíboros, valamint a pápa által kinevezett 24 püspök vett részt a szinóduson. Ha a Rómában működő bíborosokat és a szerzetesrendek képviselőit leszámítjuk, akkor arra a meglepő tényre bukkanunk, hogy a résztvevőknek több mint kétharmada az úgynevezett „harmadik világból“, vagyis Latin-Amerikából, Afrikából és Ázsiából származik. Eltolódott a katolikus egyház súlypontja a „fiatal egyházak" felé! Főként a jórészt fiatal, fényes fekete bőrű afrikai püspökök negyvenen felüli csoportja 70
