Szolgálat 60. (1983)

Eszmék és események - Az osztrák Katolikus Napok (Eke B. Antal)

hogy a keresztény aktív részt vállaljon a közösség életében, rámutatva a fen- sőbb értékek és az erkölcsi elvek fontosságára. — St. Pölten kérdésköre: „Halál és feltámadás.“ — Steiermark (Grác) a „Kultúra és hit“ problémáját vizsgálta, főként a művészet szemszögéből. Néhány következtetés: „Rendházainkban, szemináriumainkban és egyházi kiképző intézeteinkben olyan szellemnek kell helyet adni, amelyik új látáson és halláson keresztül új erőhöz juttatja az egyházat.“ „A művészet nem fényűzés, hanem szükséglet az egyház életében; ahhoz, hogy az egyház eljusson az emberekhez, rászorul a művészetre.“ — Az egyik legidőszerűbb kérdést Linz vitatta meg: a nő az egyházban és a társadalomban. Mint személy — mondotta összefoglalójában az egyházmegye szóvivője — a nő ma már teljes elismerést kap az egyházban. De a nők papságának kérdése - elsősorban a fiatalabb nemzedéknél — jelentős helyet foglal el. Mind a nő, mind az egyház számára fontos, hogy ne pusztán hézagpótló szerepet töltsön be az egyházi közösségben, hanem kifejthesse sajátos karizmáit. Elismerte, hogy kétezer éves tradíciót nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. De föltette a kérdést: nem kellene-e jobban megfontolni a nők esetleges diakonátusát. — „A boldog élet reménye“ Salzburg megfontolására maradt. — A Gurk—Klagenfurt-i egyházmegye egyik kényes problémája a szlovén kisebbség. Nekik jutott feladatul, hogy a vendégmunkások, protestánsok és egyéb kisebbségek helyzetéről tárgyaljanak, „Egymás ellen — egymás mellett — egymással“ mottó alapján. — „A szentségek a remény jelei" címen Innsbruck a keresztény élet jeleit és eszközeit vizsgálta meg. — Feldkirch (Vorarlberg) a „Törvény és lelkiismeret — igazságosság és irgalom“ kérdéseit tanulmányozta, míg Bécs a „Krisztus békéje — a világ békéje“ témakört kapta.

Ezeken a megbeszéléseken — mondotta König bíboros — minden katolikus szabadon elmondhatta véleményét. Ö a remény jelét látja abban, hogy „a bázison (azaz a gyökérnél) eltűnnek a különbségek az ún. .hivatalos egyház' és a .laikus egyház' között. Hisz nincs is két osztály az egyházban. Mindannyian keresztények vagyunk, és elkötelezettek Krisztusnak.“

Az idei, szept. 9-én este 7-kor megnyitott Katolikus Napok közösségi, társadalmi megnyilvánulásaik mellett kitűntek népi, „népmissziós“ alaphangjukkal. Az egyes egyházmegyék résztvevői du. 4-kor gyülekeztek a belváros terein, szélesebb utcáin. Kulturális, vallásos és művészi műsorokkal „mutatkoztak be“, örvendező, reményteljes hangulatba öltöztetve az egész várost. Püspökeik fesztelenül beszélgettek az érdeklődőkkel. Az összes ausztriai harangok negyedórás zúgására indultak a Stephansdom felé. Ott már állt a bécsi egyházmegyét ábrázoló dobogórész. Mindegyik egyházmegye — nem egyszer püspöke „tettleges“ közreműködésével — betolta a saját területét ábrázoló részt és a bécsihez csatolta. A több mint 30 000 résztvevőt Dr. Eduard Ploier, az előkészítő bizottság elnöke üdvözölte. Kiemelte, hogy minden jólét ellenére „igen sok ember számára az élet értelme kétségessé vált. Ezeket a félelmeket és gondokat nem tolhatjuk félre, és tudatlanra sem vehetjük.“ Felsorolt reményeink forrásaiból is: az emberiségben növekszik a vágy a valódi testvériség után; sokan

64