Szolgálat 60. (1983)
Az egyház szava - A pápa beszéde Bécsben a tudomány, művészet és tömegtájékoztató eszközök képviselőinek
Az Egyház azt a merész hitet vallja, hogy az ember Isten képe, és Istennél van örök jövője. 5. Kérem, ebből a háttérből szemléljék az egyszerű gondolatokat, amelyeket most önök elé terjesztek. Minden tudomány mint emberről szóló és emberért való tudomány teljesedik be. Meg a teológiára is áll ez, amennyiben az is az emberről tárgyal. A tudomány minden területén messzemenőleg szakosodott. Ez volt egyik föltétele azoknak a fölfedezéseknek és fejlődéseknek, amelyek ámulatba ejtenek bennünket az ember szellemét illetően, a hívőket pedig ezen túl e szellem Teremtőjének dicséretére sürgetik. A tudományos haladás technikai alkalmazása nagy mértékben megjavította az emberi élet föltételeit. Gondoljunk az éhség és fájdalom elleni küzdelem sikereire. A tudomány igényelte magának az értékek szabadságát, cselekvésében az értékek semleges szemléletét: ez is bizonyos mértékben tisztítóan hatott az elemzésre, mintegy aszketikus távolságot adva saját vágyálmainktól, és így meggyorsította a megismerés haladását. 6. De mint minden emberi cselekvés, éppen úgy a tudományos működés és technikai alkalmazása is megszüntethetetlenül ambivalens jellegű. Amit az ember létrehoz, az őt magát fenyegeti. A hirosimai katasztrófára gondolva Jakob Robert Oppenheimer, a fizikus elismerte: „A fizikusok megismerték a bűnt.“ Az emberiséget fenyegető atomháború láttán, de a technikai alakulások következményeiként adódó ökológikus problémák láttán is sokfelé növekszik a szkepszis a tudomány és technika iránt, sőt itt-ott ellenségeskedéssé fajul. És mégsem a tudományról és eredményeinek technikai alkalmazásáról való lemondás fogja megoldani a problémákat, hanem csak mindkettőnek további, sőt talán még erősebb bevetése, természetesen emberi mércéhez mérten. 7. Ideje, hogy az ember ismét ura és célja legyen a tudománynak és technikának, hogy szellemének és kezeinek műve ne nyelje el őt és környező világát. Ennek érdekében a tudománynak, technikának és politikának föl kell tenniök maguknak azokat a kérdéseket, amelyek az egyes, páratlan emberre és éppen így az egész emberiségre is vonatkoznak. E kérdések időleges fölfüggesztése hozzájárult a tudományos haladás lehetővé tételéhez. A filozófia és a vallás kérdései ezek, és a tudományos-technikai működés értelmére, határaira, prioritásaira és ellenőrzésére vonatkoznak. Magától értetődik, hogy közben nem szabad az alapok kutatásának és e kutatás igazságkeresésének határokat szabni, vagy idegen rendeltetés felé irányítani. Ezek a kérdések a Biblia első könyvében mint Istennek az emberhez intézett állandó kérdései jelennek meg: „Ádám, hol vagy?“ és „Káin, hol az öcséd, Ábel?“ Az irántuk való érzék nagy mértékben függ az embertudományok hozzájárulásától is. Ezekről a párizsi Institut Catholique-ben mondott beszédemben azt mondtam, hogy( ők korunk szabad tőkéje; de annak ellenére, hogy nagy látóhatárt nyitottak meg előttünk, feltárták beléjük írt határaikat is 58
